1957/58

1957/58.

A Közép-dunántúli Napló 1957. szeptember 9-i száma: „Felavatták az új

leányiskolát

Az új iskola épülete mögött akkor még kukoricamező húzódott. Néhány évvel ezelőtt még az épület helyén is mező volt. A terv, amit néhány lelkes, gyermekükért rajongó, jövőben hinni tudó szülők a fiatal igazgatónő vezetésével a város vezetői elé tárt, magával ragadta a lakosságot. Előbb néhány ezer forint, majd mind nagyobb áradattá növő társadalmi felajánlás gyűlt össze, loo.ooo.- Ft munkában, pénzben, s mikor a minisztérium is rámondta az igent, megindult a munka. Nem egy vasárnap hordták itt a téglát a tanítók, a katonák, a tisztviselők, Tapolca megannyi lelkes embere. Voltak idők, amikor úgy látszott már-már soha nem készül el az iskola, mert bizony egy többmilliós építkezéshez kevés a társadalom lelkesedése, ehhez az állam pénze is kell. De a kis kollektíva nem csüggedt, erőfeszítéseik fent is egyetértésre találtak, s ma ezen a csöndes, napsugaras szeptemberi délutánon katonazene pattogó hangját viszi a szél, zászlókat lenget és boldogságtól meghatott szíveket dobogtat.

Csonka József községi VB titkára mondta a megnyitóbeszédet, s adta át az iskolát.

Horváth Ignácné (korábban Simonffyné) igazgatónő vágta át a kapu fehér szalagját.

Sokan még hetekkel ezelőtt sem hitték, hogy megnyílik az új iskola, hiszen a tantermek üresek voltak és sárosak az építkezés utolsó nyomaitól. „ Jó lesz, ha decemberre megnyílik ” - mondták az emberek, akik elmentek mellette.

A pedagógusok heteken és sokszor saját vállukon hordták a bútorokat, fuvaroztak a kocsikkal, szabad idejük minden percét erre fordították. A szülők, az apró gyermekek, mindenki csak segíteni tudott, velük tartott, a tanítók és a tanulók együtt súrolták a padlót, fényesítették a parkettát, mosták az ablakokat, szépítették az ő iskolájukat, amit annyira a magukénak éreztek.

A nyitó műsorban az óvodások kedves tánccal szerepeltek, ők így búcsúztatták iskolába induló kis társaikat, az óvodából kinőtt elsősöket. Majd az égen repülőgép jelent meg. Körözött az iskola felett, integettek a gépből, integettek a földről, s a repülőből virágokat szórtak. Ez a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség üdvözlete volt.”

Először valósult meg a délelőtti tanítás az új iskolában, azonban a Templom téri iskolában lévő 6 tanterem átadásával egy osztálycsoportot kénytelenek voltak délutáni oktatásra beosztani.

A nevelőtestület tagjai:

Horváth Ignácné - igazgató: Kémia

Dóczy Ádámné - igazgató helyettes: Számtan, kémia Bánfai Magdolna: ének

Bús Jánosné. Számtan, fizika Gaál Imréné: Testnevelés Kósa Katalin: Orosz

Kiss Anna: Élő, számtan, mértan Márton Lászlóné: kémia, számtan Nagy Ferencné: magyar, egészségtan Lökös Gézáné: magyar, földrajz

Dr. Nagy Jenő: történelem, földrajz Török Éva: növénytan, rajz Tóth József: fizika Vajda Edit: magyar, orosz Melkovics Gyuláné: ének Rózsa Kálmánné: ének Kelemen Mária: ének

Tanítók: Soós Ilona Pekli Imréné,-Dr. Nagy Jenőné, Bőrőndy Zsigmondné, Pelczéder Lajosné, Törők Lajosné, Varga Margit.

Három munkaközösség működött: - Nyelvtan (Pelczéde Lajosné)

- magyar Irodalom (Lökös Gézáné)

- Osztályfőnöki ( Bánfai Mgdolna)

A szakkörök közül a sportszakkör emelkedik ki. Gaál Imréné kiváló munkáját igazolja több járási és megyei bajnokság megnyerése..

Közép-dunántúli Napló, 1958. február 14-i száma:

„A nőtanács összeszámlálta, hogy hány gyermek tanul zenét a községben. Több mint 8o gyermeket oktattak a különböző magánzenetanárok. A gyermekek közül 2o-an kerülnek a jövő tanévben az általános iskola első osztályába. Ez adta a gondolatot, hogy ének és zene általános iskola létesítéséről tárgyaljanak. Terveik szerint ebből az új iskolából 8 év mulya automatikusan létrehozzák a zenei gimnáziumot”

Közép-dunántúli Napló, 1958. február 9-i száma:

„Összeomlás fenyegeti a tapolcai új iskolát”- című cikkben az újságíró kérdésére az utcaembere csak úgy válaszolt, a kívülről szép iskolával kapcsolatban: „azt az iskolát keresi, amely lassan összedől?”

A szépséghibák a következők voltak: járda sehol nincs, a kaputól az épületig olyan latyakban kell gázolni, amelyben egy gyerekcipő könnyen megmerülhetne.

Horváth Ignácné, az akkori igazgató volt a riportalany.

A tantermek ragyogtak a tisztaságtól, a kis nebulók cipőjén harisnya volt, hogy a fényes parkettot be ne sározzák. A tantermek mindegyikében virágok, szőnyegek, ízléses szemléltető táblák voltak.

A szülők áldozatvállalása óriási volt: szőnyegeket hoztak, vásároltak parkettkefélő gépeket, az iskola költözése-egyetlen fillérbe se került, szeptembertől a téli szünetig mindent a Szülői Munkaközösség révén kaptak. Ez az iskola nyerte el véglegesen az „Építsük, szépítsük” mozgalom vándorzászlaját is.

Mi volt az összeomlás oka? Az 5. osztály tantermének falán hatalmas hosszanti repedések, a terem sarkainál szemmel láthatóan elvált a fal, az ablakok és az ajtó felett repedtek voltak a betongerendák.

Az iskola egyik épületszárnyát lezárták, ott nem folyt a tanítás. Itt a folyosó boltozatai körül elvált a fal, ujjnyi rések nyíltak a betonpillérek mellett és a mennyezetről hatalmas területeken omlott a vakolat. Hivatalosan ugyan még nem adták át ezt az iskolát, de már szeptembertől itt tanultak a gyerekek.

A tornateremben is elképesztő látvány fogadta az odalátogatót.

A vizsgálatot végző bizottságok egyik mérnöke kibontotta az első emeleti folyosó egyik boltozatát, a betongerenda helyett csupán deszkát, rabitzhálót, és egy kevéske maltert talált. A földszinten, a bejárati csarnokban a betonpillérek és a fal között ujjnyi rések tátongtak. Félő volt, hogy a tornaterem egyszer csak szétnyílik.Az egész katasztrofális helyzettel kapcsolatosan sok volt a szóbeszéd, például a építkezés ácsai Keszthelyen 1 köbméter fával fizettek a zenészeknek az egyik mulatozásuk alkalmából.

Csaknem 7 millió forintba került az iskola építése. Ebből a tapolcaiak 4oo.ooo.- Ft társadalmi munkával járultak hozzá. Az iskolát három építőipari vállalat építette, de a munka zömét a zalaegerszegi építőipari vállalat készitette.

1957. december 7. Közép-dunántúli Napló: „loo tagú gyermek népi együttes Tapolcán. A tapolcai fiú és leány általános iskola növendékeiből jött létre Varga Ilona tanitónő vezetésével.; A tapolca-környéki népi játékokat és népdalokat felgyűjtötték és ezekből állították össze műsorukat. „

A cikk írása idején a „zöldségjárást” tanulták, amely sajátosan Tapolca környéki népi hagyomány.

A tanulók létszáma: 595 fő. Tanulmányi átlag: 3,6.

1958/59.

Tanulók száma: 6o6 fő. Tanulmányi átlag: 3,58.

Igazgató: Kéner Margit, helyettese: Dóczy Ádámné.

Az iskola két épületben volt elhelyezve. Alsó tagozatos osztályok nagyobb része a vásártéri iskolában tanult.

Itt probléma volt többek között a testnevelés tanítása, mivel nem volt tornaterem. Az ebédlő kicsiny férőhelye miatt az ebédeltetés sokszor 3 óráig is elhúzódott. A napköziotthonba bevezették a tálrendszert - ezentúl dupla tányérból ettek a tanulók, mivel eddig mindent egy tányérból kanállal ettek.

Az új iskolát eléggé kopár állapotban vették át. Az épület belső dekorálására semmiféle anyag nem volt. A felső zsibongó berendezése (asztalok, lócák, szőttesek, virágok, keretezett művészi reprodukciók) kb. 7-8.ooo.- Ft-ba került. Az udvar rendbehozatala is megkezdődött. Mivel a tervező hivatal még nem készítette el a derítőt, az udvar parkosítását nem volt érdemes elkezdeni. Az udvar keleti felének rendezése is megkezdődött. A halimbai bányaigazgató jóvoltából kb. 3oo köbméter földet mozgatott meg a földgyalu. Ennek a társadalmi munkának az értéke kb. Ötvenezer forint volt. A pálya szintezése, egyengetése és salakozása is ekkor kezdődött meg. Ezt a munkát a diákotthon KISZ szervezete végezte.

A MÁV-tól lo vagon salakot kapott az iskola kb. lo.ooo.- Ft értékben. A tervben az is szerepelt, hogy a járás egyetlen, korszerűen megépített tenisz és kézilabdapályáját valósítsák meg, 25x5o m méretben.

Szakkörök: Biológia, sport, zeneszakkör működött. Munkaközösségek: magyar, osztályfőnöki és a rajz működött.

Úttörő: A kultúrverseny járási vetélkedőjén a szavalóversenyen Porkoláb Éva III. helyezést, a zenei versenyen Csonka Zsuzsanna III. helyezést, a mesemondó versenyen Hobok Ilona szintén III. helyezést ért el.

Megalakult a Úttörő TSZ. Egy hold földön burgonyát ültettek, borsót, hagymát. Bende Magda segítségével. Vasgyűjtésben több tonnát gyűjtöttek össze Kósa Katalin irányításával.

Ebben a tanévben két alkalommal volt úttörőavatás.

Énekkar: a zirci Éneklő Ifjúság találkozón elismerést és oklevelet kapott Vezetője: Bánfai Magdolna.

A rádió is felvételt készített az iskola népi együtteséről és énekkaráról, amit júliusban a „Balatoni riportok”-ban játszottak le.

A Bende Magda vezette egészségügyi csoport a járási vöröskeresztes versenyen első helyezést ért el.

Az iskolához három óvoda tartozott. Az óvodai felvételt az iskolai bizottság döntötte el. A Szülői Munkaközösség tevékenységének eredményeképpen 1958. július 4-én a Megyei Tanács Művelődési Osztálya 49.789/1958. sz. engedélye alapján az I. sz. Általános Iskolánál énektagozatú osztály indult. Ez a tagozat már az induláskor koedukált volt, ezzel előhírnöke lett az 1962. évben általánossá lett koedukálásnak. A zenei tagozat beindítása motiválta az iskola melletti egyik utcának, Bartók Béláról való elkeresztelését, illetve az akkor működő úttörő mozgalomról, a másik utca elnevezését.

Erről az időszakról Nagy Ferencné így emlékezik vissza: „... az új kertvárosi iskolában egymásnak adták a kilincset a megyei, a járási felügyelők. Itt volt minden rendezvény, gyűlés, továbbképzés. A tantestület kivette részét a kollektív és az egyéni munkából. Bemutató iskola lettünk. Maximális helytállást kívánt, tőlünk, kifogástalan munkafegyelmet, felkészülést.”

1959/6o.

Igazgató: Szabadi Ernőné (Kéner Margit). Igazgató helyettes: Dóczy Ádámné.

Tanulói létszám: 644 fő. Tanulmányi átlag: 3,64.

Az alsótagozatos osztályok közül három osztálycsoport délután tanult. Sok baj volt a tornaterem fűtésével. Téli hónapban nem volt fűtés, mert a légfűtést hajtó motor nagyon gyenge volt, állandó üzemeltetés esetén kiégett.

A napközi otthonnál az egyik földszinti tantermet ebédlőnek rendezték be. Ezt függönnyel, képekkel látták el. Ebben a tanévben jutott hozzá az iskola egy keskenyfilm vetítőhöz és egy magnetofonhoz.

A legmostohábban a politechnikai műhely volt ellátva felszereléssel. Két darab varrógép, 1 vasaló, 1 vasalódeszkán kívül az ígért központi ellátásból nem lett semmi.

Felmerült egy korszerű műhelyterem felépítésének a gondolata, mivel a mostani műhely a fiúiskolában volt elhelyezve és nem felelt, meg a kívánt követelményeknek.

Úttörőmunka: A Községi Tanács dicséretben részesítette az iskola tanulóit a helyi TSZ-ben végzett mezőgazdasági munkák elvégzéséért. Hulladékgyűjtésben már két éve első helyezést értek el. Az Országos Úttörőszövetség tájékoztatása alapján Szabó Éva tanuló országos első helyezést ért el. A.Megyei Úttörőszövetség a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott az iskola csapatáról.

Az úttörők létszáma 19o, a kisdobosoké 9o fő volt.

A Megyei Úttörő Elnökség értékelése alapján a tavaszi hulladékgyűjtésben első lett az iskola csapata és ezért a következő jutalmat kapta: 5o melegítő, lo hátizsák, 1 fényképezőgép, 1 úttörő öv, 2o db daloskönyv, 2o db igazolványtok. Szabó Éva 7. osztályos tanuló 1 hónapig az NDK-ban táborozott. Hobok Ilona hatodik osztályos tanuló 2 hétig Csillebércen.

Sport: 8 versenyen vett részt az iskola és minden alkalommal első vagy második helyezést ért el.

Három munkaközösség működött: magyar, rajz és fizika.

Az iskola úttörői a községben könyvvásárt tartottak, 3o utcában árultak. A kislányok 3.6oo.- Ft értékű könyvet adtak el.

1960/61.

Tanulói létszám: 712 fő. Tanulmányi átlag: 3,81.

Az iskolának sikerült ebben az évben négy helységből álló politechnikai foglalkozási termet kialakítani. A község segítségével elkészült a műhelyterem a pincében. A Minisztériumtól az iskola 28.ooo.- Ft értékű támogatást kapott. Konyhának az egyik tornatermi öltözőt alakították ki.

Ebben a tanévben tértek át az 5o perces tanítási órákról a 45 perces órákra.

A politechnikai oktatásokhoz szükséges felszerelést a Minisztérium biztosította, de ezeket nem használták a tanulók. Kivéve a konyha felszerelését, mivel Szabó kartársnő betegsége miatt a fémmunka teljesen elmaradt.

Az iskola bejáratának planírozását, füvesítését 2o.ooo.Ft értékben végezték el.

1961. december 23-i Napló tudósítása a „János vitéz” bemutatójáról, melyet a Leányiskolában tanultak be.

A címszerepet Czigler Anna játszotta. Iluskát Gémes Györgyi formálta meg, Tóth Ili volt a gonosz mostoha, Major Zsuzsa alakította Bagót, a francia királyt, Gulyán Ilona pedig a francia királylányt.

Mindannyian a 8/b. osztály tanulói voltak. A színdarabot Tőrök Éva osztályfőnök rendezte.

Márton Gyuláné (nem az iskola nevelője, hanem magán zeneoktató) szerepe is kiemelkedő volt, hiszen ő a szülőkből, nevelőkből és gimnáziumi tanulókból kiválóan megszervezte és betanította a zenekart, amelyben maga is aktívan részt vállalt zongorajátékával.

A huszártáncos Igaz József volt, a balettot Tóth Judit tanította be. E két lelkes pedagógus tanította a táncok koreográfiáját is. A stílszerű díszletet Nagy Zoltánné festette.

1961/62.

Ez az utolsó tanév, amikor az iskola elnevezése Tapolcai Általános Leányiskola.

Tanulói létszám: 737 fő. Tanulmányi átlag: 3,86.

Az alsótagozatos osztályok közül négy osztálycsoport váltakozva délután járt. A váltások havonta történtek. Az év folyamán egy-egy osztálycsoportra lo hét délutáni tanítás jutott. Nem sikerült megfelelő tárgyi feltételeket biztosítani a politechnikai oktatás részére. A pincehelyiségek a gyakorlatban nem bizonyultak jónak. Erősen nyirkos levegő, ami a nevelők és a tanulók egészségét veszélyeztette. Az elkészített munkadarabok és szerszámok pedig rövid idő alatt megrozsdásodtak, tönkrementek. Ezért a tisztiorvos augusztus 31-ével betiltotta az oktatást. Ez tette szükségessé, hogy új műhelyhelység építéséhez kezdjen az iskola. Ehhez jelentős társadalmi munkát szereztek. Sajnos a Minisztérium által felajánlott 12o.ooo.- Ft felhasználására nem kerülhetett sor, mivel azt az összeget az épület befejezésekor lehetett volna felhasználni. Ez pedig ebben a tanévben nem következett be.

Az udvar rendezésére ebben az évben került sor. Egyedül a pálya elkészítése maradt el, mivel az egyedül 3o.ooo.- Ft-ba került volna.

Iskolában a tanévben szakkör nem működött. A sportkört Gaál Imréné vezette. Az iskolát nem engedték indulni a járási versenyen, holott a leggyengébb eredményeik is messze felette volt a járási verseny legjobb eredményének. (Pl. Járási távolugrás legjobb: 2,65 m, az iskola leggyengébbje: 3.9 m volt)

Úttörőmunka: A kultúrverseny megyei döntőjén második helyezést értek el. A járási szervek sok huzavonát műveltek a János Vitéz című darabbal kapcsolatban. A művelődési osztály engedélyt adott a darab előadására, de az iskolát több gyűlésen kihozta negatív példaként ezért a darabért.

Négy munkaközösség működött: rajz, ének, osztályfőnöki, fizika.

Az-oktatás-nevelés intézményes formájához szorosan nem kapcsolódó, de azt kiegészítő formák is kialakultak. A társadalmi szervezetek kezdeményezésére különböző középiskolai szintű kihelyezett tagozatok jöttek létre. Így a Kertészeti Technikum kihelyezett osztálya működött az I. sz. Általános Iskola épületében, mely az 1961. évben nyílt meg a Járási Hazafias Népfront patronálásával. Első tanulói 1964. decemberében tettek érettségi vizsgát. A technikum szaktárgyait a kihelyező anyaiskola nevelői, reál és humán tantárgyakat pedig a helybeli iskola szakos tanárai tanítottak.

1962/63

Az iskola új igazgatója: Tóth József, helyettese: Dóczy Ádámné.

Szabadi Ernőnét áthelyezték az ipari- és kereskedelmi iskolához igazgatónak.

A nevelőtestület tagjai: Varga Ilona, Tóth László, Bőröndy Zsigmondné, Simó Elekné, Dr. Nagy Jenóné, Török Lajosné, Márton Lászlóné, Hegedűs Jánosné, Bús Jánosné, Kustos Lászlóné, Igaz József, Gaál Imréné, Poór László, Dr. Nagy Jenő, Szabó Károlyné, Szűcs Antal.

A tanítás technikai feltételeit igyekeztek javítani azzal, hogy a politechnikai oktatást a pincéből egy felső terembe hozták. A minisztérium utasítására csak részben tudták megoldani azt, hogy az első osztály lehetőleg délelőtt tanuljon (7 hónapon át jártak délelőtt). Segítette az eredményt, hogy három csoportra tudták bontani az első osztályt. A többi alsótagozatnak a tanév felében délelőtt, illetve délután kellett járnia.

A politechnikai oktatás jobbá tételére indult a tornaterem keleti végén a négy tanterem építése, de végül is a sok osztálycsoport miatt csak a fiúk politechnikai oktatása került oda, a leányoké nem.. A KTSZ ígéretet tett, hogy az év végére elvégzi a munkát. A fűtést rosszabb szénnel, de biztosítani tudták. Az iskola parkja is kezdett kialakulni. A tavasz folyamán osztályoknak adták ki gondozásra. A téli szünetben korcsolyapályát hoztak létre Gaál tanárnő vezetésével.

Az év elején Kustos Lászlónét szakfelügyelővé nevezték ki. A napközibe osztották be Varga Ilonát, így az itteni tanítást túlórában látta el.

Az iskola tanárai a helyi tanítás mellett részt vállaltak a dolgozók iskolájában, a kereskedő és iparos iskolában, a mezőgazdasági technikumban, stb.

Az iskola úttörővezetője Igaz József, kisdobosvezető Simó Elekné.

A gyermek népi együttes szervezetileg ugyan nem tartozott az iskolához, de a vezető és a gyermekek innen kerültek ki.

Az iskolában elért eredmények egy részét mutatta az iskolában megrendezett rajz és politechnikai kiállítás Tőrök Éva és Poór László szervezésével.

Az iskolai könyvtár vezetését Nagy Ferencné vette át.

A zenetagozatú iskolában (III) és az I. sz. iskolában igen aránytalan volt az első osztályokba való beiratkozás (2o, illetve 9o). Fölmerült egy új területi beosztás lehetősége.

Tanulói létszám: 666 fő, az év végén.

14 tanteremben folyt a tanítás. Ebből 8 tanterem készült osztályteremnek, + 1 rajz, +1 fizika-kémia előadó, +1 ebédlő helyiség, + 3 kisebb helység, mely eredetileg könyvtárnak, úttörőszobának készült. A politechnikai oktatás a pincében, a leánykézimunka a tanteremben folyt.

1962. szeptember elsejével 3 önálló körzetesített, koedukált általános iskola kezdte meg működését. A Kossuth utcai, a Templom-dombi és az I. sz. Általános Iskola. Az I. sz. Általános Iskola körzete az északi városrész továbbá ide tartozott nyugati is, a Szent István utcától nyugatra, a reptéri lakótelep, és ide jártak az uzsai felsős tanulók is. Később, ahogy épültek házak északra és nyugatra, a Sümegi úton, az Alkotmány utcában stb., úgy a déli városrészt a 2. számú Általános Iskolához csatolták. Ezzel az első körzetesítéssel kapcsolatban került sor a zenei tagozat áthelyezésére a Kossuth Lajos utcai iskolaépületbe, mely nem körzetesített III. számú Énektagozatú Általános Iskolaként kezdte meg működését. Ez meggondolatlan lépés volt, mivel oda egyre kevesebben jelentkeztek.

1963/64.

Ebben a tanévben 17 tanulócsoport működött. Az első osztályosok száma elérte a loo főt, s ezért bontani kellett őket. Így az 5o-es létszám helyett 33-34 tanulót tanítottak a nevelők, igaz ezzel szemben egy tanulócsoporttal több járt délután.

Az év elején 7o5, év végén 759 tanulója volt az intézménynek. Ezt a nagyméretű létszámemelkedést a honvédségi lakótelep bővülésével beköltöző új családok gyermekeinek az általános iskolába jelentkezésével magyarázható.

Az osztályok létszáma az 1. és 2. osztályosok kivételével magas volt, 45 sőt 5o feletti arányt is elérte.

A 32o tanulóra tervezett iskolában 76o tanuló járt, délelőtt 56o-58o. Az egyes osztályok annyira zsúfoltak voltak, hogy az év vége felé jelentkező újabb tanulókat már fel sem tudták venni. Ennek függvényében érdekesen alakult a nevelői ellátottság. Három nevelőt elhelyeztek (Milleinét, Hegedüsnét, Simónét), illetve Igaz Józsefet más beosztásba vitték. Egy nevelő érkezett Dolgos Mária személyében. Igaz József és Lökös Gézáné óraadóként tanítottak. Összegezve: a tanulói létszám nőtt, a nevelők száma csökkent.

A 37 munkahéten 215’ tanítási nap volt. A két nap tanításnélküli egyike közös makkszedésre, a másik a dolgozók vizsgája miatt volt.

Az iskola tervei között szerepelt a hagyományok kialakítása. Az intézmény noha jogutódja volt a néhai leánypolgárinak, mégis új intézménynek számított, így hagyományok nem alakultak ki. Talán a „Ballagásnak” voltak bizonyos hagyományai, de az idén már ezt sem tartották meg.

Az úttörő csapatnál félévtől a vezetői tisztséget Igaz József helyett Poór László töltötte be.

A tanórák ideje délelőtti tanításnál 45 perc, lo perces szünetek, illetve a második óra utáni szünet 2o perces volt. A tanítás délután 13 órakor kezdődött, november l-ig és március 1. után 45 perces tanórák, míg november 1 és március 1 között 4o perces órák voltak 1o perces szünetekkel.

A tornateremnél problémás volt a fűtőrendszer, ezért a téli időszakban villanymelegítőt kellett beállítani. Ennek ellenére szép sporteredmények születtek az év folyamán: - Járási kézilabdaverseny III. hely - lányok - Járási tornaverseny I. és IV. hely egyéniben I-III. és VI. hely

Öttusa verseny körzeti I. hely és Járási II. hely.

A politechnikai oktatás felkerült az egyik osztályterembe.

A kollégák társadalmi szervezeteknél betöltött funkciói: Nőtanács - dr. Dóczyné, tánccsoport szervezése - Varga Ilona, irodalmi szakkör - Nagy Ferencné, Vöröskereszt - Kustos Lászlóné, TIT - dr. Nagy Jenő.

A tantestület tagjai és funkciói:

Tóth József igazgató, földrajz-biológia szakos tanár Dr. Dóczy Ádámné igazgató-helyettes, matematika-fizika

Itt tanított még: Somlai Pál politechnikai szaktanító, művelődési felügyelő és Fekete Lajos földrajz-biológia tanár, járási úttörővezető

Oktatófilm felelős: Bús Jánosné

Nyilvántartás vezető..Dr. Dóczy Ádámné Osztályfőnöki munkaközösség vezető: Poór László Szakszervezeti bizalmi: Márton Lászlóné

A vezetés demokratizmusa érdekében létrehozták a Nevelési Tanácsot.

1964/65.

Ebben az évben 23 nevelővel kezdődött a munka. Év közben érkezett Böngyik Árpádné. Januárban Poór László áthelyezését kérte, helyette Tóth József jött Zalahalápról(miután két Tóth József volt, ő lett a II-es számú), de részben még ott tanított, később végleg idehelyezték.

A nevelőtestületet megrázó esemény, hogy Dóczy Ádámné januárban megbetegedett és hamarosan meg is halt. Helyette Török Évát bízta meg a művelődési osztály igazgatóhelyettesnek

Ez évben a tanulók létszáma 76o fő, a tanulmányi átlag: 3,6 volt.

Sportversenyek			eredményei: kézilabda	I.	hely
-	körzeti	leány
	járási megyei járási városi járási járási (leány)	leány leány	kézilabda kézilabda	I. V. I. I.	hely hely hely hely
		teremkézilabda fiú kézilabda fiú kézilabda négytusa verseny
				VII. hely I. hely

Tehetségkutató verseny Veszprém: 3oo m futás, III. hely: Lelkes Katalin, loo m síkfutás, I. hely: Poók Katalin. Iskolacsúcs: Távolugrás 421 cm - Lelkes Katalin, magasugrás 13o cm, szintén Lelkes Katalin.

Úttörővezető: Reindl Gabriella. 37 úttörő örs (átlagosan lo tag), 9 úttörő raj, lo kisdobos raj működött.

Az iskolában úttörő irodalmi szakkör és egészségügyi szakkör is működött. Részt vállaltak az úttörők a tavaszi pocokirtásban és 3 napos társadalmi munkában a hely TSZ-nél.

A tanulói létszámra jellemző volt a nagy fluktuáció. Magas létszámú osztályok működtek. 8. osztályban 45 és 5o közötti tanuló volt. Nagy volt a zsúfoltság. 16 tanteremben folyt a tanítás, így három osztály délután járt felváltva. Egy tanteremben a politechnikai oktatás folyt, a háztartási gyakorlatokat a tornaterem öltözőjében tartották.

Az iskolához tartozott a két tanulócsoportos uzsai és az egy tanulócsoportos raposkai iskola. A felsős tanulók onnan ide jártak iskolába.

1965/66.

A nevelők száma 25 fő.

Tanulói létszám: 647 fő + 132 fő (reptéri 1-4. oszt.). Tanulmányi átlag: 3,4.

Ebben a tanévben már a felépült 4 új tanteremben is tanítottak. (Egy politechnikai terem + 3 alsós tanterem). Így már 19 helyiséget használtak tanítási célra. 17-ben osztálytanítás, egyben a politechnika. A sütés-főzés tanulásához a tornatermi öltözőt használták.

Az iskola mögötti akáccal beültetett földsávot kiforgatták és gyakorlókert céljára használták fel. Ide olyan növényeket ültettek, hogy a tanulók megismerkedjenek mindazokkal, amelyeket tanulnak. A gyakorlati foglalkozásokon olyan munkadarabokat válogatott össze a nevelő, hogy azoknak az iskola, illetve a tanulók vették hasznát. A konyha és a gyümölcsöskert az 5. és 6. osztály használatában volt. A gyakorlókertben a legegyszerűbb munkafogásokat sajátították el a tanulók.

Az 1965-ös évet megelőzően a repülőtéri lakótelepi tanulókat is a belső iskolák fogadták be - főleg az I. sz. Általános Iskola, de a növekvő gyermeklétszám külön iskola létesítését tette szükségessé. 1965. augusztusában kezdődött a honvédségi lakótelep „C” épületében iskolai tantermek kíalakítása, s a dologi és tárgyi feltételek megteremtése után 1965. évi szeptemberi hatállyal a Megyei Tanács VB. művelődésügyi osztálya megadta a nyitási engedélyt a tagiskola működéséhez. Ebben az időben az 1-4. osztály egy időben indult, majd évente 1-1 osztállyal bővült. Az 1967/68-as tanévben még az I. sz. Általános Iskola tagiskolájaként működött, majd az 1968/69-es tanévtől kezdve 4. sz. Általános Iskola az elnevezése.

1966/67.

Nevelők száma: 23 fő.

Tanulói létszám: 656 fő (év végén). Tanulócsoportok száma: 19 (8+11).

2 csoport járt délután felváltva. Alsótagozatban 3o körüli, a felsőben 4o feletti osztálylétszámok.

Tanulmányi átlag: 3,5.

Az épületben már jelentkeztek azok a hibák, amik az igénytelen kivitelezésből, a túlzsúfoltságból eredtek.

Ez főleg a kinti és benti lábazatrészeknél volt feltűnő. A padozat alatt menő rossz minőségű vascsövek, továbbá a szakszerűtlenül letett lefolyócsövek is állandó bajt okoztak. A legnagyobb bosszúságot a központfűtés salakfelvonó szerkezete okozta. Konstrukciós hiba folytán, szinte soha sem lehetett úgy használni, ahogy az szabályos lenne.

Szükségből vették igénybe az egyik tornatermi öltözőt a politechnikai konyha céljára. Nem ez volt a tökéletes megoldás, de ez még mindig kisebb baj, mint ha egy tanulócsoporttal több járt volna délelőtt.

Az alsó zsibongót függönnyel választották el, így lehetővé tették a TV és filmvetítést. A felsőzsibongónál ez a megoldás az úttörő rajgyűlések megtartására adott lehetőséget.

Mivel a szertárakban felhalmozott szemléltetőanyag már nem fért el, ezért használták fel az orvosi rendelőt az alsótagozatos és énekszertárnak.

Az iskolához toldalékként épült rész eredetileg politechnikai célra készült és így a tervezés szerint a tanulók felváltva két-két órát használják. Az épületben WC-t nem készítettek, így az ottani tanulók a főépületbe jártak át. Mivel kicsi a folyosó, így az ottani gyerekek kénytelenek voltak szünetben az udvarra menni.

Elkészült az iskola udvarán található diszkút, és padokat is raktak ki.

A tornászó fiú szobrát Deák László szobrászművész készítette. Miniszteri rendelet szerint az építési költségek nagysága szerint egy bizonyos százalékot dekorációként, művészi alkotásra kellett fordítani. Ebből az összegből kapta az iskola a szobrot. A szobor zsűrizésénél Budapesten az akkori igazgató, Tóth József is jelen volt. Eredetileg ott ahol most virágok vannak, a medencében víz volt, és egy kis csövön szökőkútszerűen a fiú tenyerébe spriccelt a víz. A vizet egy cső vezette a szennyvízesgödőrbe. Két ok miatt szűnt meg a működtetés. Egyrészt az iskolába délután sokan, kisgyerekekkel bejártak, és sok mindent beledobáltak. Másrészt megemelkedett a víz ára, és a gondnokság kifogásolta, hogy pazarolja az iskola a vizet.

A hangosbemondó beszerelése után, azon keresztül is közhírré tették a dicséretet és a büntetést.

A közösségi vagyon védelmére egyrészt az iskola parkosított részéből területet adtak ki gondozásra, másrészt több osztály lesúrolta használt padját és azt újból lakkozta.

A leánypolitechnika problémái: gáztűzhely helyett villanytűzhely üzemelt, amin alig lehetett sütni-főzni. Varráshoz kevés volt a varrógép, 2o gyerekre jutott 2 db.