Emlékezés

 

 

Kiss Éva vagyok, 1995-ben végeztem a Bárdosban zenei tagozaton.

Nekem sok dolog eszembe jut az iskolával, tanárokkal és az osztálytársakkal kapcsolatban, ráadásul nemrég tartottunk osztálytalálkozót, először, mióta végeztünk, 1995-ben.

 

Hogy adott-e pluszt az iskola? Naná. Most is járok énekkarra itt Budapesten lassan három éve, Amadeus kórusnak hívják, Réger Mónika a karvezetőnk, Nemrég voltunk Pécsen a 12. Nemzetközi Kodály Zoltán Kórusversenyen, és 3. helyezést értünk el a kategóriánkban. Mikor beszélgettem a kórustagokkal, kiderült, hogy a 70-80%-uk szintén zenei tagozatos általánosba járt, és a zenei nevelés pozitív hatásaiban mindannyian egyetértettünk.

 

Meg a rengeteg szakkör! Én ma sem értem, hogy bírtam, de jártam heti kétszer fuvolaórára, matek és magyarszakköre, meg rajszakkörre is, meg még néptáncra is.

Az is nagy élmény volt, mikor egyik nyáron előadtuk párszor Pergolesi Stabat Mater-ét. Még most is a fülemben van a dallama.

 

Az osztálytársakról is eszembe jut pár sztori, hogy a Mészáros Jenő beleesett a tóba a tóparton (ez még alsóban volt), meg a Sümegi Kriszti egyszer fekete lakkcipóben jött kirándulni a Szent-György hegyre, ráadásul esett az eső, meg a Pethő Szabina fájlalta a hasát, elment az ügyeletre a kórházba, ahol azonnal kivették a vakbelét, Kanizsai Reni meg elesett (talán biciklivel?) és lenyúzta az arcát szegény.

 

Mikor Csicsón voltunk osztálykiránduláson és palacsintasütés volt (annyi gyereknek, voltunk vagy 25-en), anyukám azóta is emlegeti, hogy soha annyi palacsintát egy rakáson nem látott előtte, de azóta sem.

 

Egyszer egy ének dolgozatban az volt a kérdés, mikor született és halt meg Kodály Zoltán. A szemfülesebbek körülnéztek a teremben, ahol volt egy plakát, ami a születésének 100. évfordulójára készült, tehát ez szerepelt rajta: 1882-1982, páran ezt írták válasznak, és nem volt gyanús nekik. (Amúgy Kodály 1967-ben halt meg.) Ezt természetesen Zsóka néni is észrevette….

 

Kiss Éva