Emlékezés

Az évforduló szó eszembe juttatta a Bárdos napok kellemes hangulatát. Jó volna, ha csak egy olyan napot gyermekfejjel újraélni…Örömmel gondolok vissza az ott töltött éveimre, szívesen visszalátogatnék. Nagyon sajnálom, hogy nem ott kezdhettem el már az első osztályt. Azonban így is meghatározó maradt számomra az ott töltött két és fél év. A különböző versenyek az osztályok között, a különféle érdekes délutáni foglalkozások, az osztálykirándulások tarkították mindennapjainkat. Bár a gimnázium után más irányba vettem az utat, mégis „visszatértem”, az iskolai hangulattól nem tudok elszakadni, de nem is akarok! A Berzsenyi Dániel Tanárképzőbe járok, a tanári hivatást választottam. Remélem hogy el tudok majd helyezkedni diplomámmal, mivel elsősorban tanítani szeretnék. A gyakorlatot a keszthelyi Vajda Gimnáziumban szereztem, a szombathelyi Bolyai általános iskola után, s közben döbbentem rá, hogy nekem tényleg ez való, tanítani akarok! Sőt, ahogy észrevettem, nemcsak én élveztem az óráimat, hanem a padok túloldalán ülők is, amit szintén célul tűztem ki magam elé. Az általános iskolai környezet lendülete, a tanórák hangulata, az iskolai szünetekből a gyermekzsivaj hiányzik. Egy középiskola már nem olyan, mint egy általános iskola, ahol az osztálytársak a nyolc év alatt egy közösséggé alakulnak, kiismerve egymás jó-rossz szokásait, barátságokat, felejthetetlen kapcsolatokat alakíthatnak ki egymás között. A főiskola pedig már teljesen különbözik ettől…az már az élet igazságtalanságaira készít keményen. Az iskolatársak mellett a tanárok is mély nyomot hagynak diákjaikban, így bennem is. Második apa illetve anyaként, akiktől tanulni lehet, akiknek szót kell fogadni, s akik viselkedésükkel meghatározzák tanítványaik jövőjét. Ki így, ki úgy, ki szigorral, ki engedékenységgel próbálta mutatni számunkra a helyes, illedelmes utat. Fontosnak tartom ezt a nevelői, oktatói szerepet, s a jó példaképeket követve szeretném majd én is így, jól végezni hivatásomat. Szívesen visszatérnék a Bárdos Lajos Általános iskolába, ahol minden egyes teremhez immár az idő távlatából nézve (inkább évet ne számoljunk most), kellemes vagy mosolyra fakasztó emlékek fűznek.

Kristóf Mercédesz