Az úttörőcsapat rendelkezett a Veszprém megyei Tanács Oktatási osztály vándorzászlójával, melyet az „Építsünk, szépítsünk” mozgalomban a legjobb eredményt elért csapat kapta.

1973-ban „Veszprém megyéért” mozgalomban végzett munkájáért kapott oklevelet a csapat.

1958-tól gondozták a hősök sírjait. Ebben az időben terelődött a figyelem Batsányi János sírjára is. Azóta rendszeresen vittek virágot a temetőbe.

1958-59-es évben úttörő termelőszövetkezet működött csapatukban. A gátnál kijelölt parcellán dolgoztak a pajtások. Az akkor csak leányokból álló csapat nehezen birkózott meg a komoly fizikai munkát igénylő feladatokkal, így ez a vállalkozás 1 év után megszűnt.

Az 1950-es években is aktív társadalmi kapcsolataik voltak.

1957-ben 5 veteránt avattak tiszteletbeli úttörővé.

1958-ban a „Nyomolvasó” mozgalomban nyolc elvtársnak dolgozták fel az életrajzát a pajtások

1957-59 között a Tanácsköztársaság téren kialakított rózsakert munkáin aktívan kivették részüket. /Romos épületek eltakarítása, talajmunka, növények ültetése./

1958-59-ben az iskola melletti utcákban /Bartók, Ady, Úttörő/ 40 fát ültettek. Ezek a fák ma már nem feleltek meg a várostervezésnek, túl nagyra nőttek. Helyettük 1974-ben más fafajtát ültettek a Városi Tanács felkérésére. Részt vettek a kisfenyves telepítésében. Átlag évi 6-800 óra társadalmi munkát vállaltak a város köztereinek szépítésére.

1974-ben az úttörő csapat történetében először kötöttek szocialista szerződést az akkori Városi Tanáccsal, 1000 óra társadalmi munkát felajánlva a város szépítésére. Felajánlásukat felszabadulásunk 30. évfordulójának méltó megünneplésére tették.

Elsőnek vettek részt az úttörő közlekedési park építésében, 70 óra társadalmi munkával /tereprendezés/.

1969-ben a KMP, a KIMSz és a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a „PÁRTTAL A NÉPPEL EGY AZ ÚTUNK” akcióban elért szép teljesítményért csapatuk emléklapot kapott.

Az iskola tanulói az úttörő névhez méltóképpen vonultak fel május elsején. Dekorációjukat tapssal köszöntötte a lakosság. A jelmezbe öltözött tanulók a magyar szabadságharc vezéreit személyesítették meg. A felvonulás szervezéséért elismerő oklevelet kaptak a Városi Pártbizottságtól 1968-,69-,70-,71-ben

Kapcsolataik üzemekkel: A csapatnak Tapolcán minden üzemmel kialakult kapcsolata volt. Kb. 15 éven keresztül a Sütőipari Vállalat 2. sz. Üzeméből vásárolták a kiflit az iskolai árusításhoz. Az összegyűlt jövedelemből a pajtások kirándulást szerveztek. Az árusítás szervezői voltak: Dr Fábsits Imréné, Bús Jánosné és Kustos Lászlóné nevelők. Ez a kapcsolat az üzemmel néhány éve megszűnt, amióta a sümegi ÁFÉSz tapolcai üzlete vállalta az árusítást. További kapcsolataik: VTVB Szogáltató Üzeme, TÖVÁLL, KTSz, Bakony Művek,Bakonyi Bauxitbánya Vállalat. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat saját járművével szállította a pajtásokat, más alkalommal a nevelőket üzemlátogatásra. A lakáskarbantartó részlege 1974 őszén ivókutat helyezett el az iskola udvarán, amivel évtizedes gondjukat oldotta meg.

1974-ben két üzemmel kötöttek szocialista szerződést, elsősorban erkölcsi, eszmei támogatást kérve az üzemtől. A megegyezés kétoldalú volt.