Visszaemlékezés

 „Minden elmúlik, mint az álom, elröpül, mint a vándormadár,

csak az emlék marad meg a szívben, halványan, mint a holdsugár.”

(Friedrich Schiller)

Egy rövid időbeli utazást téve a múltba, melynek során lehetőségem nyílik visszatekinteni a gondtalan gyermekkor világába, mikor egy „csetlő-botló” gyermek a Bárdos Lajos Általános Iskola falai között igazi kamasszá nevelkedett. Na de ne fussunk ennyire előre.

Időutazásom kezdetekor egy félszeg, hét éves kislány ijedten lépi át a Bárdos Lajos Általános Iskola küszöbét; visszaemlékezve, a kezdet cseppet sem tekinthető zökkenőmentesnek, azonban az idő múlásával, az osztálytársak, egykori tanáraim megismerésével bizony a félszeg kislány az intézmény falai között igazi kamasszá nevelkedett.

Szívesen emlékszem vissza az egykori osztálytársakra, a velük eltöltött időkre, és nem utolsó sorban az osztálykirándulások hangulatára. Ezen osztálykirándulások segítették elő, az igaz barátságok szövődését, mely barátságok nem csupán az iskolaévekre kötődtek, hanem a mai napig is tartanak. A kirándulások, kerékpártúrák egy olyan közösség kialakulását segítették elő, mely közösség tagjai hosszú éveken át személyiségem kialakulásának, formálódásának meghatározó szereplőivé váltak. Időutazásom alatt az osztálykirándulások hangulatára visszaemlékezve nem szabad megfeledkeznem egykori osztályfőnökömről, Ica néniről sem, hiszen odaadó támogatása nélkül a biciklitúrák, táborok talán sohasem jöhettek volna létre.

A kerékpártúrák, osztálykirándulások során kovácsolódott közösségben a közös iskolai rendezvények, sportnapok, osztálytáborok segítették elő a feszültségmentes légkör, osztálytársainkkal szembeni tolerancia és szociális érzékenységünk kialakulását. Az iskolai rendezvények által nyújtott lehetőségeket kihasználva megtanultam a másokkal szembeni toleráns magatartás tanúsítását, mely tényező mind a gimnáziumi, mind az egyetemi éveim alatt személyiségem formálódásának meghatározó elemévé forrta ki magát. Ebből adódóan véleményem szerint elengedhetetlen követelmény a Bárdos Lajos Általános Iskola részéről hasonló jellegű iskolai rendezvények biztosítása leendő diákjai számára egyaránt, mely rendezvények egyértelműen elősegítik a leendő diákok személyiségének kialakulást, formálódását.

Visszaemlékezve a Bárdos Lajos Általános Iskolában töltött évekre, sokszor fordult meg a fejemben, hogy nem mindig fenékig tejfel az élet, nem csupán az osztálykirándulások, túrák, iskolai rendezvények jelennek meg hétköznapjainkban, hanem megjelenik az iskola „árnyasabb” oldala egyaránt; feleletek, dolgozatok, házi feladatok. Azonban az iskola árnyasabb oldala teremtette meg számunkra a megfelelő tudás megszerzését, elősegítve az általunk kiválasztott gimnáziumban, középiskolában történő továbbtanulás elérésének lehetőségeit. Sokszor merült fel bennem is, mint minden általános iskolai diákban, nem tanulok, nem készítem el a házi feladatot, azonban ma már boldog vagyok, hogy egykori tanáraim utasításait követve eleget tettem kötelességeimnek, sikerült elérni a tudás megszerzéséhez vezető rögös út nehézségeinek leküzdését, s a Bárdos Lajos Általános Iskolától kapott alapokra építkezve, lehetőségem nyílt a kiválasztott pálya nehézségeinek leküzdésére. Azonban csakis köszönettel tartozunk egykori tanáraimnak, amiért megtanítottak tanulni, megtanítottak az új dolgok iránti nyitottságra, s elősegítették, hogy a mai elgépiesedett világban is, gondolkodó, érző emberek tudjunk maradni.

Zárásképpen a Bárdos Lajos Általános Iskolában eltöltött idő a felnőtté válás folyamatában az alap gyökerek megteremtését segítették elő, mely gyökerek hosszú éveken át személyiségem formálódásának meghatározó tényezőiként jelentek meg. A Bárdos Lajos Általános Iskola volt az a hely, mely nyolc évig „otthont” adott nekem, mely intézmény falai közé még a mai napig is visszavágyok, mivel gyermekkorom fő színhelyét alkotja, azt az időszakot öleli át, mikor egy kislány felcseperedett. Mindig szeretettel gondolok vissza volt iskolámra, s büszke vagyok arra, hogy nyolc évig a Bárdos Lajos Általános Iskola diákja, részese lehettem.

 

 

Kiss Judit