Kedves „Bárdos”!

 

 

    Számos szállal kötődnek mindennapjaim a Bárdos Lajos Általános Iskolához, az itt eltöltött évek alapozták meg – tették sokszínűvé- gondolkodásomat, valamint segítettek abban, hogy fejleszthessem azon irányú képességeimet, melyeket mindig is a legközelebbinek éreztem magamhoz. Számomra a legkiemelkedőbbek a zene, néptánc, rajz ill. textil. Mindebből a későbbi évek folyamán egyre jobban körvonalazódott, hogy a képzőművészet rögös útja vonz igazán, az a kihívás, hogy színekkel és formákkal fejezhessem ki gondolataimat. Később pécsi tanulmányaim mindezt megerősítették. A festészetben találtam otthonra, képeimmel, időről- időre kiállításokon mutatkozok be.

 

Büszkeséggel tölt el, ha valakinek elmesélhetem, hogy általános iskolai éveim alatt énekkarban énekeltem, hegedűn, majd klarinéton játszottam.  Izgalmas kihívást jelentettek számomra a rajzórák feladatai pl. Vasarely hangulatként csigaházakat szélesedő vagy éppen keskenyedő vonalakkal próbáltuk  „megfoghatóvá” tenni, majd egyfajta kompozícióban elhelyezni a rajzlapon, vagy amikor éppen a délutáni szakkörön kipróbálhattam a szövés- fonás tudományát. Igen emlékezetesek számomra a „Bárdos Napok”, ahol szintén változatos feladatokkal fejleszthettük kreativitásunkat és ügyességünket. A nyaranként az iskolában megrendezésre került Honismereti táborban kedvenc élményeim közé tartozik az egyes gyárak meglátogatása, gyerekfejjel számomra egy izgalmas monumentális dzsungelnek tűnt végighaladni a különböző gépsorok közt, amint bekebelezik majd új állapotban és csomagolásban kiadják magukból az eladásra szánt termékeket.

 

Szívesen emlékszem vissza az egyes fellépésekre való felkészülésre, a fellépés előtti izgalmakra, legyen ez néptánc, énekkar vagy éppen hangszeres féléves vizsga. Tanáraink a lehető legtöbbet és legjobbat igyekeztek kihozni belőlünk, ami bizonyára sokszor nem volt túl könnyű számukra… A sok munka gyümölcse a fellépések, vizsgák alkalmával érett be.

 Élénken él bennem az első barlangi élményem, amikor az osztállyal a Tapolcai tavasbarlangba tettünk látogatást. A végtelennek látszó lépcsősorok egy misztikus világba vezettek minket- 1998 óta szabadidőmben, mint barlangász rendszeresen járom és kutatom e titokzatos világot a Labirint Barlangkutató Sport Egyesület tagjaként.

 

  Első önálló kiállításom a Járdányi Pál Zeneiskolában került megrendezésre 2001-ben, majd ezt követte még ebben az évben a Művelődési központ Tapolcán, később 2003 Hévíz, Fontana Filmszínház kiállítóterme, 2003 Keszthely, Csokonai Vitéz Mihály ÁMK, 2003 Zalaegerszeg, Móricz Galéria, 2004 Zalaegerszeg Móricz Galéria , 2005 Budapest Kaméleon Galéria, 2006 Zalaegerszeg Móricz Galéria, 2006 Rezi, Művelődési ház, 2007 Hévíz Tündérrózsa Galéria

 

Csoportos kiállításokon részt vettem többek között Budapest, Székesfehérvár, Kaposvár, Hévíz, Tatabánya, Szolnok, Celldömölk, Vonyarcvashegy, Keszthely, Hódmezővásárhely.

 

Illusztrációim a következő kiadványokban jelentek meg:

·       1998 Bakony-Balaton Kalendárium

·       1999 Herbert Zinkl (osztrák költő) Esőének c. verseskötet

·       1999 Írók, műfordítók III. nemzetközi találkozója

(Budapest-Balatonboglár-Keszthely-Badacsony-Balatonfüred)

·       2000 N. Horváth- Hangodi- Szántó

Tapolca „Utikalauz a vulkánok völgyébe” fotók

·       2000 Németh István Péter: Koldus és királyfi

·       2002 Németh István Péter: Janus-irka

·       2003 Németh István Péter: Klasszikus irka

 

1998 óta rendszeres résztvevője, ma már kuratóriumi tagja vagyok a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, ahol a művésztelep sokszínűségében (alkotók, technikák, eszmék) folyamatosan keresem önmagam.

 

Vallom, hogy egy ember életében első és legfontosabb az általános iskolai tanárok által nyújtott lehetőségek feltárása. Ezért is gondolok mindig hálásan iskolánkra a „Bárdosra”.

 

 

Szencz Lívia