Ő, ki sohasem úgy gondol valamire, mint „enyémre”, nem érzi hiányát semminek:sohasem aggódik a „veszteség” érzése miatt.

Sosem gondolja; „Ez az enyém”, „Az, az övé”, nem látja önmagát hátrányos helyzetben.

(Attanabnda Szutta)

A Törvény Kereke (Kortárs Buddhista Esszék II.)
Fordította, szerkesztette
és jegyzetekkel ellátta:

Ermesz Csaba

(Kiadóra vár)

(részletek)

 

A szív kívánsága – a Nem-Ártás
(The heart’s desire – Ahimsa)1

(Részlet)

[...]

A Buddha tanításának Első Tétele:

„Magamra vállalom azt a gyakorlati szabályt, hogy tartózkodom az élet kioltásától és az élőlényeknek való ártástól.” 2

Egyesek ezt úgy értelmezik, hogy ez szigorú vegetarianizmust jelent, és ennek megfelelően élnek, a tények dacára, miszerint a Devadatta (a buddhista Judás)3által erősen szorongatott Buddha megtagadta, hogy az étrend tárgyában szigorú előírásokat fektessen le. A Vinája Pitakában 4 (a szerzetesi szabályzat) a hangsúly azon van, hogy a szerzetesnek megelégedésére szolgáljon, bármit is adnak neki, s ne válogasson. Egyebütt, egy Suttában5 a Buddha azt mondta, hogy nem a hús vagy a hal evése révén válik az ember tisztátalanná, hanem a kapzsiság, gyűlölködés, önfejűség, részegeskedés és más hasonlók által.

Fölöttébb figyelemreméltó, hogy a buddhizmus kapcsán, az Ahimsáról [Nem ártás] folyó fejtegetések változatlanul sarkalatos pontja, indokolatlanul két szempont körül forog:

  1. A buddhistának vegetáriánusnak kellene lennie?
  2. A buddhistának el kell pusztítania az élősdieket vagy óvnia kell az életüket? 6

Az első kérdésre adott válasz „bejön” a kérdezőnek. Ajánlott vegetáriánusnak lenni, az Ahimsa egy kiterjesztéseként (extension of Ahimsa). Az egyetlen kifogás a vegetáriánusok irányába az, hogy a legtöbben közülük ragaszkodnak ahhoz, hogy beszéljenek róla a megcsömörlésig. Húst és halat enni, mégis lenézni a hentest és a halászt valamint a termékek szállítóját, merő képmutatatás. Hasonlóképpen, vegetarianizmust gyakorolni, s ugyanakkor pénzt keresni hús és hal eladásból, következetlen.

Ami azt a nehéz, örök kérdést illeti, hogy vajon az embernek el kellene-e pusztítania az élősdieket, avagy sem, ez megint az egyéni belátásra van bízva. Nagyon sok tudományos adat áll rendelkezésre manapság, miszerint nincs kétség afelől, hogy az élősdiek közreműködtek emberi lények egész közösségeinek és népeinek elpusztításában (Vö.: Zinsser: „Patkányok, tetű és történelem”) és miután a Buddha tanításában az ember kiemelkedő (preeminent), mint az egyedüli lény, aki képes a Teljes Megvilágosodás megvalósítására, abszurdnak tűnik ennek a kérdésnek az örökös tárgyalása.

Mindazonáltal, minden elmélkedésünk közben folyvást emlékezetünkben kell tartani azt, hogy mi a Középső Úton vagyunk, vagy ahhoz kéne kötődnünk, ami pedig arra törekszik, hogy kalauzoljon minket a szélsőségek között A Culapunnama Suttában a Buddha emberekről beszél, akik önmagukat kínozzák, emberekről, akik gyötörnek másokat, emberekről, akik kínozzák önmagukat és másokat, és azt tanácsolja a tanítványainak, hogy legyenek olyan emberek, kik nem kínozzák sem önmagukat sem pedig másokat. Mindez egyszerű és elbűvölő prózai stílusban íródott. Talán, ha a Buddha ma élne, s nem 2500 évvel ezelőtt élt volna, leereszkedhetne a köznyelvhez, ez esetben mondhatná: „Ne légy kurbli! ’Ne légy púp’ a saját hátadon és ’ne légy púp’ más emberek hátán.” 7

Ugyancsak ott van a mentális szenvedés nagyon fontos szempontja is. Nem elegendő pusztán tartózkodni a gyilkosság elkövetésétől, sőt mi több, sütkérezni a vegetáriánus lét megnyugvásában. Még mindig ott van a kifinomult kegyetlenség (subtle cruelty) kérdése is. Ott van a faji megkülönböztetés, melyet „colour bar”-nak nevezünk,8 az ipari kizsákmányolás, az osztály és kaszt korlátja, a szexuális előítélet. Sajnálatosan, mindezek még léteznek. Még most is van a világnak olyan része, ahol az emberi lényeket adják-veszik, mint a jószágokat. Egyszer-egyszer valaki, olyan, mint Lord Maugham, átutazik azokon a területeken, és megszellőzteti a rabszolgaságot (exposes slavery), mely a Közel-Keleten még uralkodó, de semmi sem történik annak eltörlésére.

Mit tehet egy buddhista mindeme, az Ahimsát megsértő, kérdések érdekében? A leginkább sajnálatra méltó az összes közreműködés közül, azt színlelni, hogy ezek a dolgok nem léteznek, és ha mégis, akkor egyik sem tartozik ránk (none of our business). Az első lépés felismerni ezen dolgok gyakoriságát és szellemileg megszabadítani magukat mindeme gyűlölettől, faji, osztály, kaszt vagy bőrszín miatti előítélettől, ahogy a Dhammapada mondja: „Mindaz, ami vagyunk, annak az eredménye, amit gondolunk. Minden a gondolatainkon alapul, minden a gondolatainkból épül fel.” 9

Az, hogy mit tegyünk az összes kérdés érdekében, a megoldás megtalálása szintén minden egyes emberre, önmagára van bízva. Világméretű alapon, egyesek meg fogják hallani a hívást, hogy alkotó munkát végezzenek, talán a rabszolgaság eltörlésében, talán más emberek oktatásában, esetleg a női egyenjogúság érdekében, vagy esetleg a faji előítéletek legyőzésében. Széles a mező, de csak egy rosszindulattól mentes és könyörülettel telített szív képes megfelelni a kihívásnak. [...]

1    Metta (az Ausztráliai Buddhista Szövetség Lapja) 3. évfolyam 2. szám. 3. oldal 1961 (2505) szeptember 4. A cikk szerző megjelölése nélkül jelent meg. Lehetséges szerzője talán a lap szerkesztője, Mrs. N. Jackson.

2    ’’I undertake the rule of training to abstain from taking life and of harming living beings.”

3    Devadatta (a buddhista Judás) A Buddha unokatestvére és tanítványa. A Közösségben (Szangha) hatalmat akart, s a Buddha életére tört. Ez magyarázza a Judás személyével vont párhuzamot, s az elnevezést.

4    Vinaya Pitaka a páli Kánon (Tripitaka, „Hármas Kosár”) 1. része.

5    Sutta (páli: „Szutta”, szanszkrit: Sutra „Szútra”, „vezérfonal”), a Buddha tanítóbeszédei, melyek gyűjteménye, Sutta Pitaka ,a páli Kánon 2. része. (A 3. rész, az Abhidharma Pitaka, filozófiai munkákat tartalmaz.)

6    1. Should a Buddhist be a vegetarian ? 2. Should a Buddhist destroy or preserve the lives of vermin ?

7    „Don’t be cranks! Don't be a 'pain-in-the-neck’ to yourself, and don't be a ’pain-in-the-neck’ to other people.”

8   „colour bar”-= „fehér és színes fajok törvényi vagy társadalmi megkülönböztetése”

9   "All that we are is the result of what we have thought. It is founded on our thoughts, it is made up of our thoughts.”

[...]

A farönk példázata
(The parable of the log) 1

A Samyutta Nikayából
adaptálta Nyanasatta Thera

 

Egyszer az Áldott2 Kosambiban tartózkodott a Gangesz folyó partján. Ott a Mester észrevett egy, a folyó vizén lebegő nagydarab fát, és szemügyre véve azt, megmutatta a rönköt a tanítványainak, és azt mondta:

„Ha ez a fadarab nem sodródik sem ennek a partnak, sem a túlsó partnak, nem süllyed el a folyam közepén, sem száraz földre nem vetődik, sem emberek vagy szellemek nem fogják ki, sem örvény mélye nem húzza le, sem nem válik romlottá és el nem korhad belül, akkor ez a rönk tovább fog haladni a tenger felé, a Gangesz folyó iránya miatt, egyenesen a tenger irányába. Így hát, tanítványok, ha nem hagyjátok magatokat bármelyik partra terelni; sem elsüllyedni a folyam közepén; sem szárazföldre kivetve lenni; sem azt, hogy emberek vagy szellemek hatalmukba kerítsenek; sem azt, hogy az örvény lehúzzon, sem eltűrni a romlottságot belül, akkor útirányotok egyenesen a Nirvána felé irányul, el fogjátok érni a megszabadulást – minthogy a Helyes Megértés vezet a Megszabadításhoz.”
Hallván ezeket a szavakat, egy tanítvány megszólította a Mestert: „Tiszteletre Méltó, mi a jelentése ennek a hasonlatnak?” És a Tanító válaszolt:

„’Ez a part’ a szellemi életünk hat szubjektív alapját jelenti: az öt fizikai érzékelő képességet és a tudatot hatodikként, ’a túlsó part’ a hat külső avagy objektív alapra utal, hogy úgy mondjam, az öt érzéki tárgyra és a tudati tárgyakra.”

„’Az elsüllyedés a folyam közepén’ arra céloz, hogy valaki létezését elnyelik az érzéki örömök. A ’száraz földre kivetve lenni’ rámutat a fejlődés gátjára, ami a büszkeségben és önteltségben van.”

„’Az emberek hatalmában lenni’ az, mikor valaki minden idejét társaságban tölti, minden egyébbel foglalkozik, a saját fejlődésen kívül. ’A szellemek hatalmában lenni’ erényes vagy vallásos élet megélését jelenti, leginkább arra számítva, hogy a leendő születés, az ember érdemei eredményeképpen, mennyei világban lesz, mint ’deva’, mint isteni lény.”

„’Az őrvény által lehúzva lenni’, a világi örömök hajszolásához való ragaszkodást jelenti, rohanást az egyik szórakozásból a másikba, elnyelve a bujaság és az anyagiasság örvényében, az élet nagyobb kérdéseivel való törődés nélkül”.

„’A belső romlottság’ felöleli a kicsapongást, az erkölcstelenséget, a belső szennyeződést, a félreérthető életvitelt, képmutatást, jónak és erényesnek mutatkozni, ellenben telítve lenni belső romlottsággal.”

Ez a példabeszéd a buddhista életfilozófiának nagyon hatásos szemléltetése. Megmutatja nekünk, hogy a Megvilágosodott igazi követőjének milyen célkitűzése kellene, hogy legyen: az embernek nem kell az egész szabadidejét teste ápolásával eltöltenie, továbbá, elméjét (mind) semmitmondó olvasmányokkal vagy komolytalan beszélgetésekkel telíteni, sem pedig teljesen belevetnie magát a világi örömök és a pusztán szellemi időtöltések hajszolásába. Az embernek nincs oka önteltnek lenni, ugyanis kevés az, bennünk vagy velünk kapcsolatban, amire büszkék lehetünk.

Nem kellene minden szabadidőnket anyagias gondolkodású (worldly-minded) emberek társaságában sem töltenünk, azonban tartalékolnunk kellene a szabad óráink egy jó részét a bölcsesség és az erkölcsi tisztaság miatti józan törekvésre, állandóan keresve azoknak a társaságát, akik fejlettebbek a tudat művelésében; máskülönben a szabadidőnk egy bizonyos részét a bölcsesség könyveinek (books of wisdom) tanulmányozására kell fordítanunk. És azért, hogy kiérdemeljük a ’Megvilágosodott tanítványa’ nevet, nem a mennyei üdvösség kedvéért kell tisztasággal és fegyelemmel élnünk az evilági életet, ahogy sok nem-Megvilágosodott világi (unenlighten-worldlings) teszi, hanem szilárdan a tudatunk előtt kell tartanunk a Megvilágosodás végső célját, és azt az elhatározásunkat, hogy megtesszük a irányába való biztos haladást, pontosan ebben az életben.

Az ilyenfajta folyamat (progress) és a buddhista Életfilozófiának az adekvát megragadása érdekében, tudnunk kell, hogy mit jelent a „Túlsó Part”, avagy a Nirvana  végső biztonsága: mindenekelőtt a három Gyökér Baj, a Mohóság, a Gyűlölet és a Káprázat3 gyökerestől való kitépését. Annak ellenére, hogy nem tudjuk felfogni a Túlsó Part teljes horderejét, mindaddig, míg a létezés „ehhez a parthoz” köt, mégis megpillanthatunk belőle valamit, ha figyelmesen meghallgatjuk a Buddha tulajdon szavainak ünnepélyes kijelentését:

„Van, tanítványok, egy Nem-született, Nem-keletkezett, Nem-megteremtett, Nem-kialakult. Ha nem volna ez a Nem-született, Nem-keletkezett, Nem-megteremtett, Nem-formált, a megmenekülés a születés világából, a keletkezettből, a teremtettből, a kialakultból nem lenne lehetséges. Ám minthogy van egy Nem-született, Nem-keletkezett, Nem-megteremtett, Nem-kialakult, következésképp a megmenekülés lehetséges a születés világából, a keletkezettből, a teremtettből, a kialakultból.” 4
A Buddha Tanításáról való elképzelésünk hiányos lesz, ha nem vesszük figyelembe tanításainak második felét, mely a Túlsó Partra, a Megszabadulás, avagy Nirvana szemléletére vonatkozik. Emlékezetünkben kell tartani, hogy a Buddha tanításának egésze magában foglalja mindkét „partot”, amint határozottan kijelentette:

„Ezt a két dolgot tanítom csak, most csakúgy, mint azelőtt: a szenvedést és a megszabadulást a szenvedéstől.” 5

Ha gyakran elmélkedünk ezen a buddhista Életfilozófián és annak gyakorlati alkalmazásán, ami ebben a példázatban körvonalazódik, bátorsággal fogjuk viselni az élet elkerülhetetlen próbatételeit és becsületesen, jóakarattal és jó viszonyban fogunk élni minden szenvedő lénnyel. Tömören, a boldogság és a haladás életmódját fogjuk követni a Megszabadítás végső célja felé.

Bárcsak mindannyian törekednénk arra, hogy elérjük a szívnek és a tudatnak ezt a Megszabadulását, a Megvilágosodást, a Nirvana Békéjét! 6


1    The Golden Light VI. évfolyam 1. szám 33. oldal 2506/1963 január

2    Blessed One A Buddha egyik neve.

3   three Root Evils, Greed, Hatred and Delusion.

4   "There is, disciples, an Unborn, an Unoriginated, Uncreated, Unformed. If there were not this Unborn, Unoriginated, Uncreated, Unformed, an escape from the world of the born, the originated, the created, the formed would not be possible. But since there is an Unborn, an Unoriginated, Uncreated, Unformed, therefore is escape possible from the world of the born, the originated, the created, the formed."

5   "These two things only do I teach now as before: suffering as well as the liberation from suffering."

6   May we all strive to attain to this Liberation of Heart and Mind, to Enlightenment, to the Peace of Nirvana!

[...]

 

Willem B. Roos

Az ember és célja
(Összhangban a buddhista tanításokkal)

(Man and his goal
According to the buddhist teachings)1

(részlet)

[...]

Azért, hogy megértsük az EMBER természetét, szükséges megszemlélni a helyét az Univerzumban, amelynek szerves része. Ez felvet egy harmadik kérdést, nevezetesen, „Miféle Univerzum ez, melyben az EMBER önmagát találja?” 2 és hasznos lehet először megadni a buddhista választ erre a kérdésre.

A buddhista metafizika véleménye szerint két örökérvényű elv (absolute principles) irányítja a Világegyetemet. Ezek a TÉR és az IDŐ, melyek beindítják (enter into) a létezés minden további elemét. Az TÉR örökös, végtelen és határtalan, és az IDŐ folyásának sosem volt kezdete, és vége sem lesz soha. A látható világmindenség azonban múlandó, azaz, volt kezdete és lesz vége, mikor is „szertefoszlik” (will be "dissolved") és láthatatlanná válik. Aztán a nyugalom nagyon hosszú időtartama után egy új univerzum fog kialakulni a régi törmelékeiből (debris). Emiatt, az új világmindenség, valójában, elődjének újjászületése, új megnyilvánulás, úgyszólván, „javított kiadás” ("improved edition"). A Világegyetemeknek ezeket a szakaszosan ismétlődő manifesztálódásait és felbomlásait, melyek örökké tartóan zajlanak, kalpáknak nevezzük.3 A teljes ciklus, vagy Mahakalpa (Nagy kalpa) négy asamkhya kalpából áll, név szerint vivarta kalpa, mvarta-siddha kalpa, samvarta kalpa, és samvarta-siddha kalpa, ezek megfelelnek a gyermekkornak, az érett korszaknak, az öregkornak és az univerzum halálának.

Ezt a világ-folyamatot szigorú okozati viszony kormányozza, az okozat követi az okot és a változása folyamán az [okozat] okává válik más okozatnak.4 Ez az egyetemes törvény ráilleszthető a TERMÉSZET valamennyi területére, ennélfogva az erkölcsi, mentális és szellemi folyamatokra is. A lények vonatkozásában ezt a törvényt KARMÁNAK nevezik, mely szó szerint „cselekvést” jelent, ám ebben az alkalmazásban lehetne úgy magyarázni, mint „erkölcsi díjazást” ("moral retribution"), más szavakkal, mint valaki tetteinek a következményét. A tanítás szerint, nincs lény, aki elszökhet eme következményektől, noha hosszú idő eltelhet addig, míg valakinek a karmája beérik. A karma lehet közös vagy egyéni (collective or individual), attól függően, hogy vajon a tettet egy csoport tagjaként vagy egyénként követték-e el, és lehet jó avagy rossz, a cselekedet morális minőségével összhangban, mivel a hatás és ellenhatás közvetlenül összefügg.[...]


1    The Golden Light II. évfolyam 3. szám 27. oldal 2503/1959. október
(A paper presented at a meeting of the Saints, Sinners and Skeptics, at the American River Junior College, Sacramento, California, on 8th May, 1959.)

2   "What kind of Universe is this, in which MAN finds himself?"

3    …go on eternally, are called kalpas. A szanszkrit kalpa (páli: kappa) szó jelentése „Világciklus”. A Védák szerint egy kalpa a Világ teremtőjének, Brahmának, egy nappala és egy éjszakája, mely négy világkorszakot ölel fel, s 4 millió 320 ezer évig tart. A kalpa a buddhista időszámítás alapja.

4    …effect following cause and becoming, in its turn, a cause for another effect… Vagyis minden létező egyben ok is és okozat is. Valami léotrejön, mint okozat, ugyanakkor hatással van egyéb dolgokra, változásokat indít el, események oka lesz. Ok nélkül semmi sem jelenhet meg, és nem létezhet semmi, aminek nincs kiváltó oka. Természetesen az ok nem egyetlen valami, hanem különböző erejű, s a teremtésben különböző szinten közreműködő összetevők együttese.

Vissza a Forditások menübe >