Bevezetés a Buddhista Megváltástanba

(Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó 2004)

 

(Részletek)

 

Az út érdekel,
a felszálló por.
 Nem a cél hajszolása.

             A buddhizmus egyes ágai közötti különbséget nem szabad eltúlozni. Egy Út van, úgy kell tekinteni a különbségeket, mint különböző lépcsőfokokat, szinteket, módszereket egyazon cél érdekében. E cél: a megvilágosodás. Míg a hinayana gyakorló előtt önmaga megváltása, a szentté (arhattá) válás célja lebeg, addig a mahayana ágak buddhistái, ezen túllépve, az összes érző lény érdekében célozzák meg a megvilágosodást.
            A Kos jegy éppúgy a Zodiákus eleme, mint a Vízöntő, de míg az előbbi az Én létrehozásán fáradozik, az utóbbi motiválója a Közösség. Kevesebb emiatt a Bak? Ugyan, dehogy! Összefüggnek. Ha nem fejlődik ki az Ego, hogy lehet eljutni a közös gondolatig? Ugyanazon Lét elemei mindketten, csak más energiák dominálnak bennük. Nincs ez másképp a különböző gyakorlatot követő buddhistáknál sem.

[...]

A hinayana út „arhat-sága” a mahayana gyakorlónak kevés. Természetesen látni kell, hogy a „magasabb ösvényre” lépni előtanulmányok nélkül nem lehet. A bodhisattva út sem nélkülözi a hinayana gyakorlatát.
A leendő bodhisattva is menedéket vesz a Három Drágaság-ban, jelképesen feladja megszokott, az Egot tápláló közegét, ő is magányos vándor lesz.
Míg „a hinayanában a hangsúly saját zavarodottságunk felismerésén van” (Chögyam Trungpa: The Myth of Freedom and the Way of Meditation 1o4. oldal, Shambala Boston and London 1988 "In the hinayana the emphasis is on acknowledging confusion."), a mahayana szintjén tudjuk, hogy mindannyian buddhák vagyunk, noha tele vagyunk zavarodottsággal, kétellyel.

            Ahogy a tévelygés megszüntetése, úgy az Üresség (Sunyata) megértése is nagy részvétet (Maha Karuna) ébreszt az érző, szenvedő lények iránt. Ez mások szenvedésének sajátként való átérzését, megosztását jelenti. Ez az Én és a Más közötti fal lebontását eredményezi, mely szilárd eltökéltséghez vezet, ahhoz, hogy másokat megszabaduláshoz vezessünk.
Bodhisattvának lenni nem csak identitástudat kérdése, megvalósítása csak a gyakorlatban nyilvánulhat meg. A mahayana  ott kezdődik, ahol a ráció, az ésszerűség befejeződik, s ez, mint látni fogjuk, különösen igaz a tibeti buddhizmusra.

            Mindenek előtt a szeretetteljes együttérzést, a Bodhicittát („Bódhicsitta”) kell kifejleszteni.

A bodhicitta jelentése: a megvilágosodás szemlélete vagy szelleme.

[...]

Fritjoff Capra, elméleti fizikus, s a keleti misztika avatott ismerője szerint, a keleti hagyományok következetes filozófiai hátteret biztosítanak a modern tudományos elméletek számára.
„…a világegyetem kvantumszinten megnyilvánuló megbonthatatlan, kölcsönös összefüggés rendszere jelenti a végső valóságot...a viszonylag függetlennek mutatkozó részek pusztán részleges  és esetleges formák az egészben.” (Fritjof Capra: A fizika taója - A modern fizika és a keleti miszticizmus közötti párhuzam feltárása(16o. oldal, Tericum Kiadó)
Ugyanezzel az állítással találkozunk a buddhista tanításokban a Függő Keletkezés kapcsán. (v.ö: A madhyamaka iskola tanaival)
            Capra az Avatamsaka-szútrát említi a téma okán, mint a mahayana egyik olyan fő művét, melynek központi gondolata a kölcsönös kapcsolatok szövedéke.

A Buddha azt tanította, hogy „semmilyen összetett dolog nem állandó”, a szenvedés abból fakad, hogy ezt nem látjuk, s múlandó dolgokba próbálunk kapaszkodni.
„A modern fizikusok is arra az eredményre jutottak, hogy a világegyetemet összefüggések hálózatának kell tekinteni és - akárcsak a keleti misztikusok - felismerték, hogy a szövedék alapvető tulajdonsága a dinamizmus." (Id. mű 223. oldal)
            A kvantumtér-elmélet egyik fő sajátossága egy olyan kvantummező, egy olyan alapvető entitás, mely a Tér minden pontján jelen van.
„A részecskék nem egyebek, mint a mező helyi sűrűsödései...amelyek jönnek, és szertefoszlanak...” (Id. mű 245. oldal)- írja Capra, s kiegésziti állítását Einstein szavaival: „Úgy kell tekintenünk az anyagot, mint a tér azon részeit, amelyekben a mező rendkívül intenzív.” (Id. mű 246. oldal)
            A buddhizmus tanítása szerint minden dolog az Ürességből származik, majd feladatát elvégezve, közben alaposan átalakulva, oda is tér vissza.
Az Üresség végtelen teremtési lehetőséget tartalmaz, akárcsak a kvantummező.
A kvantumok világában a hétköznapi fizika törvényei érvényüket vesztik, s feltárul egy olyan univerzum, mely racionális elmével már nehezen képzelhető el. A fizikusok már elfogadják, hogy a tér, az idő és az energia prefizikai kategóriák. Az üres téridő saját dinamikájánál fogva magától deformálódik - mondják -, s miközben egyre mélyebben hatolnak a szubatomi világba, egy olyan szférába jutnak, ahol a valóság legmélye absztrakt. Eljutnak a következtetésig: a Létezés határozatlan. Az elemi esemény maga alternatíva, a Lét potencialitása.

            Végezetül még egy idézet F. Caprától:
„A hinduk brahmanját, a buddhisták dharmakájáját és a taoisták taoját tekinthetjük talán a végső, egyesitett mezőnek, amely nemcsak a fizikában tanulmányozott jelenségeknek szolgál alapjául, hanem minden létező jelenség végső alapja." (Id. mű 246. oldal)

Mit lehetne még hozzátenni ehhez?

Vissza a Dharma Tanítások menühöz >