Hirdetés

Felszámolom az adósom (2007/3 - Mozgástér)

Felszámolom az adósom

Cikkünk körüljárja, hogy a felszámolási eljárás, amelynek megindítását gyakran helyezzük kilátásba az adósainknak címzett felszólítólevelekben, valójában mennyire alkalmas arra, hogy ténylegesen hozzá is jussunk a nekünk járó összegekhez. Fontos tudni, hogy a felszámolási eljárás szabályait is magában foglaló törvény a közelmúltban változott, amely változás eredményeképpen a felszámolás a korábbinál valamelyest hatékonyabb eszközzé vált a hitelezők kezében.

Az utóbbi néhány évben, sajnos, megsokszorozódott a felszámolási eljárások száma, ami egyrészről kedvezőtlen hatással van a munkanélküliségi statisztikákra, hiszen a felszámolt szervezetek nem képesek tovább foglalkoztatni munkavállalóikat, másrészről pedig a partnercégeknek is komoly veszteségekkel kell számolniuk. E veszteségek nem csupán elmaradt haszonban öltenek testet, hanem sajnos igen jelentős számban fordulnak elő behajthatatlan követelések, ki nem egyenlített számlák is.

Valamely vállalkozás működéséről, tényleges pénzügyi, gazdasági helyzetéről igen nehéz valós képet kapni, hiszen az e mutatókat jellemző adatok többnyire üzleti titoknak minősülnek. Ebből eredően tehát a velünk szemben álló és nekünk tartozó gazdasági társaság fizetőképességéről általában csupán akkor jutunk némi információhoz, amikor már megtörtént a baj: kiegyenlítetlen maradt a számla, és futunk a pénzünk után. Nincs túl sok választásunk akkor, ha azt észleljük, hogy az adós ellen időközben felszámolási eljárás indult, hiszen ilyenkor egyet tehetünk: villámgyorsan bejelentkezünk az eljárásba. Mindez azonban azzal jár, hogy követelésünk egy százalékát be kell fizetnünk a felszámolást elrendelő bíróság gazdasági hivatalának elkülönített számlájára, és még ekkor sem biztos, hogy kedvező helyre kerülünk a hitelezői rangsorban. Amit az üzleti életben való részvétel során az elővigyázatosság jegyében tehetünk, az annyi, hogy megpróbálunk információkat gyűjteni, referenciákat beszerezni partnercégeinkről, illetőleg célszerű cégfigyelést végezni az együttműködés teljes ideje alatt. Cégfigyelő szolgáltatással egyébként több vállalkozás is foglalkozik, ami azért érdemel említést, mert így időben értesülhetünk arról, ha szerződéses partnerünk ellen felszámolási eljárás indul. Adott esetben ugyanis döntő lehet, hogy az eljárásba, ha nem mi magunk indítjuk meg azt, mikor tudunk bejelentkezni. A bejelentkezésnek egyébként törvényben meghatározott menete van, amelynek során a határidőket is szem előtt kell tartani.

A felszámolási eljárás megindítása

A felszámolási eljárás célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők követeléseit a törvényben előírt módon és sorrendben kiegyenlítsék. A felszámolás tehát azt eredményezi, hogy az adós jogutód nélkül megszűnik, vagyis ha ennek során követelésünk kiegyenlítetlen marad, akkor - néhány kivételtől eltekintve - nincs több esélyünk arra, hogy hozzájussunk pénzünkhöz.

Az alábbiakban - áttekintő jelleggel - megvizsgáljuk, hogy milyen törvényi feltételei vannak a felszámolási eljárás megindításának. Mindennek során azokra az esetekre fektetjük a hangsúlyt, amelyek középpontjában a hitelezőnek az a szándéka áll, hogy az eljárás eredményeképpen hozzájusson követeléséhez, vagyis amikor a felszámolási eljárás célja a kintlevőség behajtása. Mindebből következően vannak olyan esetek is, amikor alaposan meg kell fontolnunk, hogy bevetjük-e adósunk ellen a felszámolás eszközét, ugyanis a hitelezői rangsorban igencsak kedvezőtlen helyre kerülnénk, ezáltal pedig komoly veszély fenyegetné követelésünk kielégítését. Azt tehát, hogy a nekünk tartozó gazdasági társaságot felszámoltatjuk-e, avagy sem, mindig esetileg kell mérlegelnünk, hiszen a rossz döntés azt eredményezheti, hogy végképp le kell mondanunk arról az összegről, amely némi türelem tanúsítása esetén akár be is folyhatna. Persze, egyes iparágakban olyan mértékűvé vált a fizetésképtelenség, hogy szinte vadnyugati szabályok szerint annak van a legtöbb esélye, aki először lő, jóllehet, itt sem szabad elfelejtenünk, hogy például a köztartozások megelőzik polgári jogviszonyokon alapuló követeléseinket, vagyis a farkastörvények is csak korlátozottan érvényesülnek.

A felszámolási eljárás lefolytatásának előfeltétele

A hatályos jogszabály szerint a felszámolási eljárás a hitelező kérelmére az adós fizetésképtelensége esetén folytatható le.

A kérelem tartalmi elemei

A törvény pontosan rögzíti, hogy a hitelező által előterjesztett felszámolás iránti kérelemnek milyen kötelező tartalmi elemei vannak. Eszerint a kérelemben meg kell nevezni

- az adós tartozásának jogcímét,

- a lejárat időpontját, és

- röviden ismertetni kell, hogy a hitelező az adóst miért tartja fizetésképtelennek.

(Fontos tudnivaló, hogy a felszámolás iránti kérelmet az adós székhelye szerint illetékes megyei, Budapesten pedig a Fővárosi Bíróságon kell előterjeszteni.)

Eljárási költségek

A felszámolási eljárás illetéke jogi személyiséggel rendelkező cégek elleni eljárásban ötvenezer forint, míg jogi személyiség nélküli cégek vonatkozásában huszonötezer forint; ezt illetékbélyegben a kérelem előlapján kell leróni, továbbá csekken meg kell fizetni - az egységesen - huszonötezer forint közzétételi díjat.

A fizetésképtelenség vizsgálatára irányuló bírói eljárás

A bíróság a szabályszerűen előterjesztett kérelem beérkezését követően megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét, vagyis dönt arról, hogy a felszámolást elrendeli-e, avagy sem.

Arról a tényről, hogy a cég ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek, a bíróság értesíti az adóst, akinek ekkor még lehetősége van arra, hogy a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb harmincnapos határidőt kérjen.

A felszámolás elrendelése

Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az adós fizetésképtelen, akkor a kérelem beérkeztétől számított hatvan napon belül végzéssel elrendeli a felszámolást. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja, vagyis ezt a célt szolgálja a fentebb már említett közzétételiköltségtérítés-fizetési kötelezettség. Mindezt csupán azért részleteztük, mert az eljárásnak ebben a szakaszában van egy olyan mozzanat, amely kecsegtet némi reménnyel. Ha ugyanis az adós értesítést kap arról, hogy ellene felszámolás iránti kérelmet terjesztettek elő, és a további létezéshez alapvető érdeke fűződik, talán előteremti azt az összeget, vagy annak számottevő részét, amellyel cégünknek tartozik.

Ha tehát a felszámolási eljárás lefolytatását a hitelező kérte, és a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nem utasította el, a bíróság a kérelem benyújtásáról - a kérelem egy példányának megküldésével - haladéktalanul értesíti az adóst. Az adós az értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül köteles a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. A fizetésképtelenség vélelme beáll, ha az adós határidőben nem nyilatkozik. Ha az adós arra hivatkozik, hogy a hitelező követelését a jogszabály szerint írásban vitatta - ezt alább részletezzük -, akkor köteles az erre vonatkozó bizonyítékokat a bíróságnak megküldeni. Előfordulhat az is, hogy az adós nem vitatja a kérelemben foglaltakat, ilyenkor azonban e bejelentésével egyidejűleg arról is nyilatkoznia kell, hogy kér-e haladékot a tartozás kiegyenlítésére.

A bíróság, feltéve hogy az adós fizetésképtelenségét megállapítja, felszámolást elrendelő végzést hoz, amelyben kijelöli a felszámolót.

Felszámolási eljárást megelőző fizetési felszólítás

A 2006. július 1-jétől hatályos - csődtörvényi - rendelkezés szerint a hitelezőnek - a felszámolás iránti kérelem benyújtását megelőzően - fel kell szólítania az adóst a tartozás kiegyenlítésére. Ha ezt elmulasztja, avagy a felszámolási kérelem benyújtásáig nem telt el 15 nap a felszólításnak az adós részére történő kézbesítésétől, a bíróság elutasítja a felszámolás iránti kérelmet. * A felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeiről szóló 15/2006. (IV. 7.) IM rendelet határozza meg, hogy a fentiek szerinti felhívásnak melyek a kötelező tartalmi elemei - amelyek, ha hiányoznak, szintén a felszámolási kérelem elutasításához vezetnek. * Eszerint a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell: az arra való figyelmeztetést, hogy felszámolási eljárás kezdeményezhető az adós ellen, ha a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül nem vitatja indokolt írásbeli nyilatkozatban a fizetési felszólításban megjelölt követelést, és nem is egyenlíti azt ki; az adós nevét és címét; a hitelező nevét és címét; a követelés - azon belül a főkövetelés és járulékai (tőkekövetelés és kamatok) - összegét, mértékét és esedékességét; a tartozás jogcímét; az engedményező nevét és az engedményezés időpontját, ha a hitelező a követelést engedményezés útján szerezte; a hitelező meghatalmazott képviselőjének nevét és címét, ha a hitelező meghatalmazott képviselő útján jár el, továbbá a hitelező vagy a hitelező meghatalmazott képviselőjének aláírását. * Fizetési felszólításnak minősül: az említett rendelet melléklete szerinti, megfelelően kitöltött formanyomtatvány, vagy bármely, írásba foglalt nyilatkozat, amely tartalmazza az előző bekezdésben foglaltakat. (A gyakorlatban célszerű a formanyomtatvány alkalmazása, megelőzve ezzel a felszámolási kérelem esetleges elutasítását.) * Amennyiben a hitelező meghatalmazott képviselője útján jár el, a fizetési felszólításhoz csatolni kell a meghatalmazás egy példányát.

Mikor fizetésképtelen az adós?

A törvény tételesen rögzíti, hogy az adós fizetésképtelenségét a bíróság mely esetekben állapítja meg.

Fizetésképtelenség megállapítása nem vitatott vagy elismert tartozás esetén

Az adós fizetésképtelen, ha korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő fizetési felszólítás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki.

A fizetési felszólítás elküldésének igazolása

Ezekben az esetekben a fizetésképtelenség megállapításának előfeltétele, hogy a hitelező a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó felszólítólevelet intézzen az adóshoz. Ha a hitelező az adós fizetésképtelenségének megállapítását a bíróságtól e pontra hivatkozással kéri, úgy igazolnia kell azt is, hogy ez a felszólítás megtörtént.

Felmerül a kérdés, hogy mindez miért szükséges, és ez a szabály nem bonyolítja-e meg túlzott mértékben a felszámolás iránti kérelem előterjesztését. Mindennek mérlegelésekor elsősorban olyan életszerű esetek juthatnak eszünkbe, mint például, hogy egy álvitatás az adós részéről mennyiben hátráltatja követelésünk felszámolás útján történő érvényesítését.

A felszólítólevéllel szembeni követelmények

Külön miniszteri rendelet rögzíti, hogy az adósnak címzett felszólítólevéllel szemben milyen tartalmi és formai követelmények érvényesülnek. A felszólítást formanyomtatványon is meg lehet küldeni, de a célnak megfelel az olyan megkeresés is, amely tartalmazza a szükséges információkat. A szabályozás hátterében egyébként az áll, hogy jóhiszemű adósokkal szemben ne induljon felszámolási eljárás anélkül, hogy az érintett tudomást szerezne a vele szemben támasztott követelésről, továbbra is elgondolkodtató azonban, hogy nem sérülnek-e ezzel jogos hitelezői igények.

Kézbesítési szabályok

Azon iratok vonatkozásában, amelyeket a felek egymásnak küldenek, érvényesek a postai kézbesítésre vonatkozó szabályok, vagyis célszerű ezeket a dokumentumokat ajánlott tértivevényes küldeményként postázni. Érdekes módon a törvény a könyvelt postai küldeményeket sem utasítja el, azaz nem kizárt, hogy az adósnak címzett felszólítólevelet, vagy a hitelezőnek szánt vitatást egyszerűen ajánlószelvénnyel adjuk postára. A kézbesítési vélelem ilyen esetekben a feladás napjától számított ötödik munkanapon áll be, ezzel szemben azonban ellenbizonyításnak van helye. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a bíróságok esetenként kérik az eredeti feladóvevény és az átvételt igazoló tértivevény csatolását, így a felhívás teljesíthetősége, valamint a későbbi - felek közötti - viták elkerülése érdekében célszerű a tértivevényes küldeménykénti postázás.

Érdemi "ellentmondás"

Nehezen definiálható fogalom az érdemi vitatás, hiszen bárki képes arra, hogy érdeminek tűnő módon kérdőjelezze meg a vele szemben érvényesíteni kívánt követelést. Az ilyen vitatásnak pedig az a jogkövetkezménye, hogy a követelés behajtására felszámolási eljárás nem indítható, és a hitelezőnek fizetési meghagyással kell próbálkoznia. Megállapítható tehát, hogy mindez jelentős mértékben rontja a felszámolási eljárás hatékonyságát, pontosabban igen könnyen előállhat olyan helyzet, hogy a hitelező elveszíti az igényérvényesítésnek ezt az eszközét. Továbbra sem változott az a gyakorlat, hogy az adósra nézve megállapított határidők nem egyértelműen jogvesztőek, vagyis a felszámolási kérelem bírósághoz érkezésének napjáig a hitelezővel közölt érdemi vitatással elkerülhető a fizetésképtelenségi vélelem beállta.

Felszámolási eljárás megindítása határidőben nem teljesített bírósági határozat alapján

Vitathatatlanul növeli ugyanakkor a behajtások hatékonyságát az a szabály, hogy felszámolási eljárás jogerős és határidőben nem teljesített bírósági határozat alapján is indítható. A korábbi, polgári jogegységi határozatban is rögzített gyakorlat szerint a hitelezőnek ilyen esetben is végig kellett járnia a végrehajtás minden állomását, vagyis kétséges volt, hogy valaha hozzájuthat-e a megítélt pénzösszeghez.

Felszámolás - fizetési felszólítás nélkül

Mára lehetővé vált, hogy jogerős bírósági határozattal a kezünkben - feltéve hogy a bíróság által megállapított teljesítési határidő lejárt - azonnal és felszólítás nélkül felszámolási eljárást indítsunk az adós ellen. A felszólítást ilyen esetben az ítéletnek az elmarasztalt féllel való hivatalos, bíróság általi közlése pótolja, ami pedig elengedhetetlen feltétele a határozat jogerőre emelkedésének. A jogerős bírósági ítélet tehát a felszámolási eljárás megindítása szempontjából közöltnek tekintendő. A jogerő emellett azt is érzékelteti, hogy az adós a követelést többé nem vitathatja, vagyis minden szempontból értelmetlen volna további bürokratikus akadályokat gördíteni a felszámolás elé.

Felszámolás vagy végrehajtás?

Ha tehát valamely adósunkkal szemben jogerős bírósági határozattal rendelkezünk, célszerű mérlegelni, hogy számunkra mi a kedvezőbb: végrehajtási eljárást indítani, vagy pedig a felszámolás eszközét igénybe venni. Ilyenkor azt érdemes átgondolni, hogy követelésünk milyen természetű, és előreláthatólag hol helyezkedne el a hitelezői rangsorban. A hitelezőnek az a lehetősége, hogy egyből felszámolási eljárást indítson, kizárólag jogerős bírósági határozatok birtokában áll fenn, vagyis egyéb - nem bírósági - határozatoknak továbbra is a hagyományos végrehajtás útján lehet érvényt szerezni.

Fizetésképtelenség eredménytelen végrehajtás, teljesítetlen csődegyezség esetén

A törvény értelmében az adós akkor is fizetésképtelen, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy pedig fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. Kérdés ugyanakkor, hogy fűződik-e bárminemű remény a követelés kiegyenlítéséhez olyan esetben, amikor a végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre. Ilyenkor a hitelező már csak abban bízhat, hogy az adósnak alapvető érdeke fűződik a létezéshez, vagyis a felszámolás veszélye a végrehajtás elől rejtve maradt vagyoni fedezetet hoz felszínre.

Általánosságban, az alkalmazott bírói gyakorlat alapján megállapítható, hogy nincs jelentősége a fizetésképtelenség várható időtartamának abból a szempontból, hogy a bíróság a felszámolást elrendeli-e, avagy sem. Ha ugyanis az adós nem kért haladékot, a bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy a fizetésképtelenség ebben az időpontban fennáll-e, vagyis nincs lehetőség arra, hogy az adós átmeneti likviditási problémákra való hivatkozással meghiúsítsa az eljárást.

Az ideiglenes vagyonfelügyelő

Rendelkezés kérelemre * A bíróság a felszámolás elrendelésével egyidejűleg rendelkezik arról, hogy a kijelölt felszámoló a felszámolás kezdő időpontjáig ideiglenes vagyonfelügyelőként jár el, feltéve, hogy ilyen tartalmú indítványt a hitelező előterjesztett. Erre a hitelezőnek a felszámolás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg, vagy azt követően van lehetősége. Az ideiglenes vagyonfelügyelő azt a célt szolgálja, hogy az adós - értesülve a vele szemben kezdeményezett eljárásról - ne tudjon fedezetelvonó magatartást tanúsítani, vagyis hogy mindennemű gazdasági tevékenysége felett szigorú hitelezői ellenőrzés érvényesüljön. * A kérelem indoka * Ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését egyébként azon az alapon lehet kérni, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, illetőleg akkor, ha a hitelező a követelés létrejöttét, nagyságát és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja. A bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelem teljesítése előtt az adóst meghallgatja, vagyis az érintett erről az intézkedésről tudomást szerezhet még azt megelőzően, hogy ezáltal csökkenne mozgástere. Amennyiben a bíróság az adós gazdálkodásának ellenőrzésére ideiglenes vagyonfelügyelőt rendel ki, úgy az érintett gazdasági társaság autonómiája nagymértékben csökken. Az adós gazdálkodó szervezet vezetője innentől kizárólag az ideiglenes vagyonfelügyelő hozzájárulásával köthet a rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződést, és ugyanígy tehet más jognyilatkozatokat is, sőt, a harmadik személyek irányában nyújtandó teljesítés is korlátozás alá esik. * Költségek előlegezése * Sajnálatos mellékzöngéje ennek a lehetőségnek az, hogy a hitelező köteles előlegezni az ideiglenes vagyonfelügyelő díját, amely igen számottevő - jogi személyiségű adós esetén jelenleg háromszázezer forint - összegű. Ilyen összeg előlegezésére pedig manapság csupán igen kevés hitelező képes a kis- és középvállalkozások kategóriájában. Természetesen mindenki belátja, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelői ténykedés felelősséggel járó, ebből eredően pedig honorálandó feladat, éppen ezért szükség volna némi állami szerepvállalásra, hogy ez a teher ne, vagy ne kizárólag az amúgy is nehéz gazdasági helyzetben lévő hitelezőkre háruljon. Ez a megfontolás azért sem elrugaszkodott, mert végső soron az állam szempontjából sem közömbös, hogy a felszámolási eljárás valóban hatékony legyen, hiszen alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a hitelezők bátran hagyatkozhassanak követeléseik behajthatóságára. Mindez a gazdaság egészséges működésének alapvető letéteményese. uFelelősségi kérdések * Arról ugyanakkor nem rendelkezik egyértelműen a törvény, hogy mi a teendő akkor, ha az adós a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó színlelt szerződésekkel igyekszik csökkenteni vagyonát, ez azonban már a Büntető Törvénykönyv hatálya alá tartozó magatartás, amelyet egyébként a felszámolásról szóló törvény is kizárni látszik a vonatkozó paragrafusban szereplő "más jognyilatkozat" megfogalmazással. Itt azonban, főként a helyzet kritikusságára és az ideiglenes vagyonfelügyelő felelősségére való tekintettel, ennél sokkal árnyaltabb szabályozásra volna szükség. Ennek kapcsán arra célszerű rámutatni, hogy az egyes vagyonkimentési magatartások megítélése bírósági hatáskörbe tartozik, ez pedig többéves procedúrát jelent, ami aligha egyeztethető össze azzal, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenysége - ahogy nevéből is kitűnik - a tágabb értelemben vett felszámolási eljárás kezdő mozzanataira korlátozódik. A hatályos bírói gyakorlat, érzékelve az ellentmondásokat, abba az irányba mutat, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő ésszerűségi alapon is felülvizsgálhatja az adós szerződéseit és jognyilatkozatait, tekintettel azonban arra, hogy ez a jog csupán gyakorlati gyökerű, igen nehéz egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy mit is tehet meg valójában a felügyelő, valamint hogy miért kell felelősséget vállalnia. * Az ideiglenes vagyonfelügyelő jogai, kötelezettségei, díjazása * A jogszabály értelmében az ideiglenes vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezet tevékenységét, áttekinti az adós vagyoni helyzetét. * Tevékenysége során betekinthet az adós könyveibe, megvizsgálhatja pénztárát, értékpapír- és eszközállományát, iratait, valamint bankszámláit, és a gazdálkodó szervezet vezetőjétől felvilágosítást kérhet. Az ideiglenes vagyonfelügyelő az adós helyiségeibe beléphet, bármely vagyontárgyát átvizsgálhatja. Az adós a lezárt helyiségét, vagyontárgyát az ideiglenes vagyonfelügyelő felhívására köteles haladéktalanul felnyitni. Az ideiglenes vagyonfelügyelő az ily módon tudomására jutott információkról csak a bíróságot tájékoztathatja, vagyis titoktartási kötelezettség terheli. * Ha a vagyonfelügyelő azt észleli, hogy kirendelésének időtartama alatt az adós olyan ügyletet köt, amely a hitelezői követelések behajtását veszélyezteti, haladéktalanul köteles tájékoztatni a bíróságot. Amennyiben az adós megszegi valamely lényeges kötelezettségét, amely az ideiglenes vagyonfelügyelővel való együttműködéssel kapcsolatos, úgy szankcióként a bíróság a felszámolást soron kívül rendeli el. Annak megítélése, hogy mi minősül lényeges kötelezettségszegésnek, ugyancsak relatív, annyi azonban biztos, hogy az adós cég vezetői kötelesek az ideiglenes vagyonfelügyelővel együttműködni és részére minden szükséges tájékoztatást megadni. A törvény értelmében a bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelmére akkor dönt soron kívül a felszámolás elrendeléséről, ha a cég vezetői együttműködési kötelezettségüket súlyosan vagy ismétlődően megsértik, vagyis például, ha legalább két alkalommal a vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül kötnek szerződést vagy tesznek más jognyilatkozatot. Szembetűnő, hogy a jogalkotó itt már nem tesz különbséget a rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződések és a kisebb értékű megállapodások között, hanem azt érzékelteti, hogy minden egyes ügylethez a vagyonfelügyelő hozzájárulása szükséges. Ha a bíróság a fenti okokból dönt a felszámolás elrendeléséről, akkor végzése a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. * A bíróság - hivatalból vagy kérelemre - tájékoztatást kérhet az ideiglenes vagyonfelügyelőtől annak tevékenységéről, továbbá a gazdálkodó szerv vezetőjétől az adós helyzetéről, valamint egyes ügyleteiről. A bíróság azt is kérheti, hogy az állítások igazolására szolgáló okiratokat az érintettek bocsássák rendelkezésre. Az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatása a felszámolás kezdő időpontjáig vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart. A bíróság azonban - a hitelező előzetes egyetértése mellett - az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését végzéssel megszünteti, amennyiben az adós megfelelő biztosíték nyújtásával igazolja, hogy a hitelező követelésének kielégítése nincs veszélyben. * Az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a felszámolás elrendelése esetén a felszámolást elrendelő végzésben a bíróság állapítja meg. A díjat ilyenkor az adós viseli. A felszámolási eljárás megszüntetése esetén az ideiglenes vagyonfelügyelő díját az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárását kérő hitelező viseli. Vitatható rendelkezés, hogy amennyiben a hitelező az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését alaptalanul kérte, köteles a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint megtéríteni azt a kárt is, amely az adóst az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése következtében érte. Adott esetben ugyanis igencsak nehéz megítélni, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelem mikor alaptalan, hiszen a jogalkotó e vonatkozásban eligazítást nem nyújt. A hitelezőnek alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy követelése kielégítésére megfelelő biztosítékot kapjon, az adós gazdálkodására azonban olyan mértékű rálátása nincs, hogy véletlenül se terjesszen elő alaptalan kérelmet, vagyis e cikk írójának megítélése szerint túlzott mértékű az a kockázat, amely a polgári jogi felelősség folytán keletkezik.

Hitelezővédelem a felszámolási eljárás során

A közelmúltban végbement társaságitörvény-módosítással összefüggésben a csődtörvénybe is bekerültek olyan passzusok, amelyek a jogalkotó hitelezővédelmi szándékát tükrözik, és amelyek a felszámolás alá került társaság vezető tisztségviselőinek felelősségével kapcsolatosak.

Szerződések megtámadhatósága

A hitelezővédelem körében azt célszerű kiemelni, hogy a hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződéseket vagy egyéb jognyilatkozatokat, ha valószínűsíthető, hogy az adós szándéka a hitelezők kijátszására irányult. Idesorolandók az olyan szerződések, amelyek például aránytalan előnyben részesítették a hitelezők valamelyikét, vagy amelyek ingyenes kötelezettségvállalást tartalmaznak, illetőleg amelyek tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés. Szükségtelen a jogszabályt szó szerint idézni ahhoz, hogy megértsük: a jogalkotó igyekszik viszonylag tágan meghatározni azoknak a szerződéseknek és magatartásoknak a körét, amelyek fedezetelvonásra utalhatnak. A törvény rögzíti, hogy az ennek megállapítására irányuló eljárást mikor és mennyi időn belül lehet megindítani, a lényeg azonban annyi, hogy akár több évre visszamenőleg is lehetséges az adósi magatartást ily módon felülvizsgáltatni.

A felszámoló jogosítványai

Mindehhez kiterjedt felszámolói jogkör kapcsolódik, amelynek ténylegességét az is érzékelteti, hogy bizonyos keretek között a felszámoló jogosult az ilyen ügyletek kapcsán nyújtott szolgáltatást visszakövetelni.

Törvényi vélelmek az érvénytelenítés érdekében

A törvény vélelmeket is megfogalmaz, amelyek ugyancsak azt szolgálják, hogy bizonyos szerződések a hitelezők érdekében érvényteleníthetők legyenek. Ilyen például az is, hogy az egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közti szerződéskötései tekintetében meghatározott esetekben vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet.

Kereset ügyvezetői mulasztás megállapítása iránt

A tavalyi törvénymódosítás eredményeképpen nyílik lehetőség arra, hogy a hitelező vagy a felszámoló a felszámolás ideje alatt keresettel kérje a bíróságtól annak megállapítását, hogy az adós gazdasági társaság ügyvezetői nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el tevékenységüket.

A felelősség megállapíthatóságának feltételei

A jogalkotónak szabályoznia kellett, hogy erre mennyi időn belül, illetőleg milyen feltételek teljesülése esetén van lehetőség. A hatályos jogszabály szerint az ügyvezető felelőssége akkor állapítható meg, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőző három éven belül töltötte be tisztségét, továbbá kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ez a személy milyen magatartást tanúsított a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésekor, valamint azt követően.

Az ügyvezetői felelősség megállapítására irányuló keresetben ki kell fejteni azt is, hogy a hitelező az adott vezető tisztségviselői magatartással okozati összefüggésben milyen mértékű társaságivagyon-csökkenést észlelt, hiszen ez fogja majd kialakítani a magánvagyoni felelősség kereteit.

A jogalkotó egzaktan igyekszik rögzíteni, hogy mit jelent a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalma. Eszerint ilyen állapot akkor következik be, ha a gazdálkodó szervezet vezetői előre látják, vagy ésszerűen látniuk kellene, hogy a társaság nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Tekintettel arra, hogy a törvénynek ez a passzusa meglehetősen új, nem lehet kellő megalapozottsággal véleményt nyilvánítani arról, hogy a gyakorlatban mennyire válnak be a vezető tisztségviselő magánvagyoni felelősségének megállapítását lehetővé tevő rendelkezések. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ez a változás összhangban áll a gazdasági társaságokról szóló törvény egyes módosításaival, vagyis érzékelhető, hogy ma már nem olyan könnyű kibújni a felelősség alól. A hatékonyság kérdéséhez tartozik azonban az is, hogy a vezető tisztségviselői felelősség megállapítására bíróság jogosult, ami egyrészről garancia, másrészről azonban hosszadalmas bizonyítási eljárásokat jelent. Néhány ideiglenes intézkedést leszámítva, továbbra sincs tehát túl sok lehetőség arra, hogy megakadályozzuk annak a személynek a fedezetelvonó ténykedését az eljárás ideje alatt, akivel szemben magánvagyoni felelősség megállapítása iránt indítottunk pert.

Gyakorlati tanácsként álljon itt annyi, hogy amennyiben felszámolni kívánt adósunk esetében gyanús üzletrész-átruházásokat, avagy egyéb kimentési kísérleteket tapasztalunk, úgy ezekre már a felszámolási eljárást megindító iratban célszerű felhívni a bíróság, illetőleg közvetetten a felszámoló figyelmét.

Mentesülés

A vezető tisztségviselő egyébként akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében.

E körben említést érdemel még egy törvényi vélelem, amely a hitelezők érdekeit szolgálja és a hatékonyságot növeli: amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Végül fontos szabály, hogy a vezető tisztségviselő fogalma a jogalkotó megközelítésében tágan értelmezendő: ilyennek minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.

A kielégítési sorrend

Követelésünket felszámolási eljárás keretében akkor tudjuk jó eséllyel behajtani, ha a kielégítési sorrendben előkelő helyen állunk. A hatályos törvényi szabályozás értelmében a kielégítési sorrend - áttekintő jelleggel - a következő. Első helyen a felszámolás költségei állnak; a jogszabály pontosan rögzíti, hogy ide mik tartoznak. Ezt követik a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított követelések, például bérletidíj-tartozások, amennyiben bérbeadóként éltünk törvényes zálogjogunkkal. Harmadik helyre a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék került, ezeket pedig a magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelései (hibás teljesítésre alapozott, vagy kártérítéssel kapcsolatos igény) követik. A sorrendben ezután következnek a társadalombiztosítási és az adók módjára behajtható köztartozások, végül pedig az egyéb követelések. Az esetek többségében az adóssal szembeni igények, amelyek jogosultjai ugyancsak gazdálkodó szervezetek, ez utóbbi kategóriába tartoznak, tehát szükségtelen annak további taglalása, hogy adott esetben milyen szempontokat kell mérlegelnünk

Forrás: Cégvezetés, XV. évfolyam 3. szám