Előleg vagy foglaló fizetésével biztosított ügylet meghiúsulásának hatása az áfára, a meghiúsult ügylet előlegének beszámítása egy másik teljesítés ellenértékébe

[Áfatörvény 22. § (5) bek. c) pont, 45. §]

2007.04.10.

Tekintettel arra, hogy a foglaló az ügylet teljesítésekor a vételárba beszámítandó szerződést biztosító mellékkötelezettség, annak megítélésénél az előlegre (a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően az ellenértékbe beszámítandó pénzösszeg fizetése) vonatkozó rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni.

Amennyiben egy ügylet (amely korábban előleggel, foglalóval nem volt biztosítva) utóbb bármilyen okból meghiúsul, akkor az arról kibocsátott számlát az Áfa-törvény 45/A. §-a szerint sztornírozni kell. Amennyiben azonban az ügylet előleggel, vagy foglalóval biztosított, az előlegről, foglalóról kiállított számláról nem sztornó számlát kell kiállítani. Abban az esetben, ha az alapügyletről kötött szerződést a felek felbontják, akkor az esetlegesen fizetett előlegről kiállított számlát nem lehet sztornírozni, mivel az Áfa-törvény 17. §-a alapján előleg fizetése esetén a teljesítés időpontja az előleg tényleges átvételének, jóváírásának napja, amely átvétel, jóváírás fizikailag már megtörtént, és amelyet már meg nem történtté nem lehet tenni. Ezért, amennyiben az előleggel biztosított ügylet meghiúsul ugyan, az előleg fizetése – az Áfa-törvény alkalmazásában – nem hiúsulhat meg, hiszen fizikailag már teljesült, ezért az előleg fizetése minden esetben teljesítettnek minősül, annak tényleges átvételét, jóváírását követő meghiúsulása fogalmilag kizárt. Így magára az előlegre az Áfa-törvény 45/A. §-ának sztornírozásra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. Ezért, amennyiben az előleggel (foglalóval) biztosított ügylet meghiúsul (függetlenül attól, hogy a foglalót szankciós mellékkikötéses jellegéből adódóan – a felróhatóságra tekintettel – esetlegesen kétszeresen kell visszaadni), akkor nullára történő számlahelyesbítést kell végrehajtani az Áfa-törvény 45. §-ának szabályai szerint.

A helyesbítő számla teljesítési időpontjaként mindig az eredeti (helyesbített) ügylet teljesítési időpontját kell szerepeltetni a helyesbítő számlán (a foglaló átvételének, jóváírásának a napja).

Helyesbítés esetén, ha a helyesbítés az adó alapját, összegét negatív irányban módosítja, a helyesbítő számlát az Áfa-törvény 45. § (3)-(6) bekezdései alapján, annak kibocsátását tartalmazó adó-megállapítási időszakokban kell figyelembe venni.

Mivel az Áfa-törvény 45. § (3)-(5) bekezdései alapján az adó összegét csökkentő helyesbítést a számla kibocsátónak is a helyesbítő számla kiállítására vonatkozó adó-megállapítási időszakban kell figyelembe vennie, ezért az előlegről kiállított számla nullára történő helyesbítése okán az ő oldalán sem nyílik lehetőség az önellenőrzésre.

Az előleg (foglaló) visszafizetése esetén (mivel az előleg átvétele teljesítési időpontnak minősül az Áfa-törvény alkalmazásában) a teljesítés meghiúsulása miatt kiállított helyesbítő számlában szereplő adómértéknek azonosnak kell lennie az átvételkor felszámított adó mértékével, még akkor is, ha az ügylet tárgyának adójogi megítélése, vagy a felszámítandó adó mértéke törvénymódosítás miatt az eltelt időszak alatt változott.

A helyesbítő számla tartalma például (az Áfa-törvény 45. § (2) bekezdésének rendelkezései alapján):

eredeti előleg adóalapja	- 200	adója	- 40
módosított adóalap	0	adója	0
különbözet adóalapja	- 200	adója	- 40

Abban az esetben, ha az előleg összegét nem fizetik vissza, hanem a felek azt betudják egy általuk kötött másik ügylet ellenértékébe, akkor ez szintén előlegfizetésnek minősül, és mint ilyen, annak jóváírási időpontja új teljesítési időpontként kezelendő az Áfa-törvény 17. §-a alapján. A jóváírás napjának ilyenkor az a nap számít, amelyiken a felek a meghiúsult ügylet kapcsán fizetett előleg összegét az általuk kötött másik ügylet ellenértékébe beszámítható pénzösszegként először elismerik.

Természetesen erről az összegről, mint előlegről az Áfa-törvény szabályai szerinti számlát ki kell állítani a jóváírás napja szerinti teljesítési időponttal, amely előleg az új teljesítési időpontban érvényes adómértékkel számlázandó.

Azaz, ha egy 2005-ben megfizetett, jóváírt előlegről kiállított számlát 2006-ban helyesbítenek, akkor a helyesbítő számlát természetesen az eredeti teljesítésre tekintettel, 25 százalékos adómértékkel kell kiállítani.

Ugyanakkor az új ügylet keretében 2006-ban fizetett, jóváírt előlegről a számlát – tekintettel arra, hogy az előleg teljesítési időpontja 2006-os – már 20 százalékkal terhelten kell kibocsátani.

(PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 5242/1/2007. – APEH Adójogi Főosztály 8990567044/2006