PM-APEH
tájékoztató
A
pénzügyi lízing helyérõl és számviteli elszámolásáról az áfa-rendszerben
1997-tõl
A pénzügyi lízing 1997. I. 1-jétõl
hatályos szabályozása, annak értelmezése sok kérdést vetett fel az adóalanyok
körében. A típuskérdések tisztázása érdekében az alábbi tájékoztató foglalja
össze a vonatkozó tudnivalókat.
A
„lízingrõl” általában
Az általános jogi megközelítés alapján
valamennyi lízingszerzõdés lényege az adásvétellel egybekötött vagy
egybeköthetõ bérlet. Ennek alapján a szerzõdõ felek „lízingnek”
hívhatnak olyan ügyleteket, melyek alapvetõen bérleti jellegûek,
de adásvétellel is párosulhatnak. (A szerzõdés fennállta alatt
lényegében a „lízingbevevõ” gyakorolja a legfõbb tulajdonosi
jogokat, anélkül, hogy magát a tulajdonjogot már megszerezte volna.)
A szakirodalom ennek megfelelõen
alapvetõen két csoportra bontja a lízingügyleteket: operatív és pénzügyi
lízingre. A pénzügyi lízing fogalmát jogszabályok határozzák meg (1997. január
1-je elõtt különösen a pénzintézetekrõl
és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX. törvény 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja, 1996.
december 31-e után pedig a hitelintézetekrõl és
a pénzügyi vállalkozásokról rendelkezõ 1996. évi CXII. törvény 2. számú mellékletének I/11. pontja). Operatív
lízingként az egyéb lízingszerzõdéseket említik.
Meg kell még említeni a Nemzetközi pénzügyi
lízingrõl szóló 1997. évi LXXXVI. törvényt is,
mely a kihirdetését követõ 15. napon (1997. október 18-ával) hatályba
léptette „A nemzetközi pénzügyi lízingrõl szóló, Ottawában, 1988. május
28-án kelt UNIDROIT Egyezmény”-t, amelynek rendelkezéseit 1996. december
1-jétõl kell alkalmazni. Ezen törvény a
hitelintézeti törvényben megfogalmazottaktól kicsit eltérõen határozza
meg a pénzügyi lízing fogalmát.
A
pénzügyi lízingrõl
A hitelintézeti törvény 1997. január 1-jétõl hatályos fogalmi meghatározása szerint
„Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek
során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni
értékû jogot a lízingbevevõ megbízása szerint abból a célból
szerzi meg, hogy azt a lízingbevevõ határozott idejû használatába
adja oly módon, hogy az a lízingbevevõ könyveiben kerül kimutatásra. A
használatba adással a lízingbevevõ
a) viseli a kárveszély átszállásából származó
kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a
fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a
szerzõdésben kitöltött idõtartam lejártával a lízingdíj teljes
tõketörlesztõ és kamattörlesztõ részének, valamint a
szerzõdésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon
õ, vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a
lízingbevevõ nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó
birtokába és könyveibe. A felek a szerzõdésben kötik ki a lízingdíj
tõkerészét, amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékû
jogszerzõdés szerinti árával azonos-, valamint kamatrészét és a
törlesztésének ütemezését”.
A szûk értelemben vett pénzügyi
lízingszerzõdés tehát ezen fogalom-meghatározás
alapján alapvetõen két személyre korlátozódik; a lízingbeadóra és a
lízingbevevõre.
Pénzügyi lízing során a lízingtárgy
megszerzésének vagy annak határozott idejû használatának kifizetése több
részletben történik, s így a lízing két - egymástól elválaszthatatlan -
részbõl áll: tõke és kamattörlesztésbõl. Mindkét tételt,
illetve azok egymás közti, belsõ arányát a felek - a lízingtárgy
beszerzési árának, a lízing futamidejének, a törlesztés gyakoriságának, a
megállapodás szerinti átlagos kamatlábnak a figyelembe vételével - állapítják
meg.
A lízingbevevõ nem feltétlenül szerez
tulajdont a lízingtárgy felett, lehet hogy „csak” elõvásárlási, lehet
hogy „csak” vevõkijelölési joga van.
A hitelintézeti törvény szerint: pénzügyi
lízing esetén a lízing tárgya lehet dolog és vagyoni értékû jog is.
„Lízing”
az Áfa-törvényben
Az Áfa-törvény kiemeli és az Európai Unió
77/388/EGK. sz., ún. hatodik irányelve 5. Cikkelye (4)
bekezdésének b) pontja alapján az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdésének a)
pontjával termékértékesítésként kezeli azokat a bérleti
szerzõdéseket, amelyek már a szerzõdés megkötésekor rendelkeznek
a bérbe vevõ jövõbeni (a futamidõ lejárta utáni) biztos
tulajdonszerzésérõl. (Tekintettel arra, hogy maga a szerzõdés mondja
ki, hogy a felek végsõ akarata a tulajdonjog bérbe vevõ általi
megszerzése, annak termékértékesítésként való kezelése mindenképpen indokolt.)
Egyetlen egy pontjában említi csupán a
pénzügyi lízinget az Áfa-törvény, mégpedig - az 1997. évi XVII. törvény
módosítása alapján - a 2. számú melléklet 6. pontjában, mint csak részben
tárgyi adómentes értékesítést:
„6. pénzügyi szolgáltatás és
kiegészítõ szolgáltatásai (SZJ 10), kivéve:
- a széfügyletet (SZJ 103900), valamint
- a hitelintézetekrõl és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szerinti
pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tõketörlesztõ részének
erejéig, de legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési
árának, illetve - ha a lízingbe adott termék saját elõállítású -
elõállítási költségének erejéig.”
Ezen Áfa-törvénybeli megközelítési módból a
pénzügyi lízing fogalmának a következõ relevanciái adódnak:
Tekintettel arra, hogy a pénzügyi
lízingszerzõdésben a futamidõ végén beálló tulajdoni viszonyokról
többféleképpen lehet rendelkezni (a lízingbevevõ tulajdont szerez, vagy
megnevezheti a vevõt, vagy a lízing tárgya visszaszáll a lízingbeadóra),
az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételekkel
kötött bérlet szûkebb kört ölel fel, mint a pénzügyi lízing fogalma. A
pénzügyi lízing tárgya azonban vagyoni értékû jog is lehet, amely az
Áfa-törvény alkalmazásában semmiképpen sem „termék értékesítése”, így arra még
a lízingbevevõnek a szerzõdés lejártával való biztos
tulajdonszerzésére vonatkozó kikötése mellett sem alkalmazhatók az Áfa-törvény
6. § (2) bekezdésének a) pontjában rögzített termékértékesítési
elõírások. Ez azért van így, mert az Áfa-törvény 13. §-a (1)
bekezdésének 2. pontja alapján terméknek csak birtokba vehetõ dolog tekinthetõ, a vagyoni értékû jogok pedig
a szolgáltatásnyújtás minõsített esetei az Áfa-törvény 8. § (2)
bekezdésének a) pontja alapján.
Az
áfa-fizetési kötelezettség keletkezése az egyes pénzügyi lízingtípusokban
Azzal, hogy az Áfa-törvény csak azon bérleti
szerzõdéseket kezeli különös módon, amelyekben a lízingbevevõnek
a biztos tulajdonszerzése rögzített, és a lízing tárgya birtokba vehetõ
dolog, az adófizetési kötelezettség keletkezése tekintetében is csak
errõl rendelkezik sajátos szabállyal. Csak erre az esetre érvényes tehát
az, hogy az adófizetési kötelezettség 1997. január
1-jétõl az Áfa-törvény 16. § (5) bekezdése alapján a termék
tulajdonba-, vagy - ha az elõbb történik - birtokbaadásakor keletkezik.
(Megjegyzendõ továbbá, hogy ez csak az 1996. december 31-e után birtokba
adott terméknél igaz. Az az elõtti ügyletekben jogszabályváltozás nem
történt.)
Az elõbbiektõl eltérõ
feltételekkel kötött valamennyi bérlet esetén az adófizetési kötelezettség
szolgáltatásnyújtás jogcímén adódik, és az Áfa-törvény
16. § (6) bekezdése alapján az áfa-kötelezettség az egyes részkifizetések esedékességekor
áll fenn. (Így tehát ha a lízing tárgya vagyoni értékû jog, vagy a lízing
futamidejének a végéig a lízingtárgy tulajdonváltozása nem rögzített, az
adókötelezettség nem egyszer keletkezik.)
A
fizetendõ adó alapja
Az elõbbiek szerint a lízingért két,
egymástól elkülönítendõ részbõl álló díjat, a tõkerészt és
a kamathányadot kell fizetni. Az Áfa-törvény 22. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig az adó alapja a teljesítésért járó
ellenérték. Az Áfa-törvény 2. számú mellékletének 6. pontja - 1997. január 1-jétõl - az 1997. évi XVII. törvény 6. §-ának
(1) bekezdése alapján ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a kamathányad erejéig
tárgyi adómentes ügyletrõl van szó. Ebbõl következik, hogy adót
fizetni csak a tõkerész után kell, és
- egy összegben, ha a lízingtárgy
tulajdonjogának átszállása biztos, illetve
- egyéb ügyletekben (vagyoni értékû jog
átengedésekor, valamint a tulajdonjog átszállását eleve nem rögzítõ
szerzõdéseknél) annyi részletben, ahányszor a tõkerész esedékes.
Amikor az adófizetési kötelezettség egyetlen
egyszer keletkezik, akkor a fizetendõ áfa alapját a teljes,
lízingbevevõ által fizetendõ tõketartozás képezi. Ha a
jövõben a tõkerész módosul (pl. külföldi fizetõeszközzel,
mint viszonyítási alappal kötött ügyletekben), az adó alapjának változását az
Áfa-törvény 45. §-a szerinti számlahelyesbítésnek kell kísérnie.
Amennyiben a lízingdíj tõkerésze nem
érné el a lízingtárgy beszerzési árát (saját elõállítás esetén az
elõállítási költségét), úgy az adó alapját erre az értékre ki kell
egészíteni.
Az
adó mértéke
Abban az esetben, ha a lízingszerzõdés
tárgya valamilyen eszköz (tehát nem vagyoni értékû jog), és a
szerzõdés az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdés a) pontjában
megfogalmazott feltételek szerint rendelkezik (azaz a lízingbevevõ
biztosan tulajdonjogot szerez legkésõbb a futamidõ lejártával,
vagy az utoljára esedékes díj megfizetésével), a termékértékesítés szabályai
szerint kell eljárni. Ez azt is jelenti, hogy a lízingdíjak után
fizetendõ adó mértéke a lízing tárgyára elõírt adómértékkel azonos.
Minden egyéb esetben (tehát ha a lízing
tárgya vagyoni értékû jog és/vagy a szerzõdés szerint a lízing
tárgyának tulajdonszerzése nyitott a futamidõ végéig) az áfa-mérték
meghatározásakor a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályok az irányadók. (Az
Áfa-törvény 8. § (1) bekezdése szerint ugyanis ami nem
termékértékesítés, de ellenérték fejében adják, szolgáltatásnyújtásnak
tekintendõ.) Ebben az esetben az adó mértéke a vagyoni értékû jog
átengedésére elõírt adó mértéke.
A
lízingbevevõ adólevonási joga
Az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdés a) pontja
szerinti feltételeknek megfelelõ lízingszerzõdés esetén a teljes
lízingdíjban szereplõ elõzetesen felszámított áfa levonhatósága
az Áfa-törvény VIII. fejezetében foglalt szabályok szerint adózik. Függetlenül
tehát attól, hogy a lízingbevevõ a számlát kiegyenlítette-e, adólevonási
joga az általános elõírásoknak megfelelõen már megnyílik a
lízingelt eszköz tulajdonba - vagy - ha az elõbb történik -
birtokbaadásakor. (Igaz ez még azokra az adóalanyokra is, akik nyilvántartásaikat
pénzforgalmi szemléletben vezetik. Esetükben sem feltétele már 1995. január
1-je óta az adólevonásnak a számla pénzügyi rendezése.) Természetesen nincs
adólevonási joga annak az adóalanynak, aki alanyi adómentességben részesül,
vagy a lízingelt eszközt közvetlenül tárgyi adómentes tevékenységhez, vagy a
gazdálkodáson kívül esõ céllal használja. Ugyancsak nincs adólevonási
joga akkor, ha személygépkocsi (ITJ 41-32) a lízing tárgya.
Ha a lízingszerzõdés nem az
Áfa-törvény 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételekkel kötött,
s így mindenképpen a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni, akkor is az elõbbiek szerint kell eljárni. Személygépkocsi
lízing esetén azonban a lízingbevevõ adólevonási jogát az [Áfa-törvény
33. § (2) bekezdés b) pontja] nem tiltja, hiszen
õ nem személygépkocsit szerez be, hanem azt bérli. (A
személygépkocsi bérbevételére külön is nevesített adóelvonási tiltás nincs.)
Ha a lízingbevevõ fizetendõ
adója kisebb levonható adójánál, és az elõzetesen felszámított adó
összegét vissza kívánja igényelni, az adóhatóság az Áfa-törvény 48. §-a (4),
bekezdésének a) pontjában megfogalmazott feltételek teljesülése esetén
azt teljesíti. Amennyiben az adóalany a 48. §-a (4) bekezdésének b) pontjára
kívánja adóvisszaigénylési jogát alapítani, akkor - ha pusztán a lízingtárgyat
szerezte be - adóvisszaigénylési joga nincs. Nem alapozza meg ugyanis a 48. §
(4) bekezdés b) pontjában felállított feltétel teljesülését a teljes
futamidõre fizetendõ tõketörlesztõ részletek áfa-jának
kiegyenlítése. (A szóban forgó jogszabályhely a tárgyi eszköz beszerzésének
kifizetését állítja feltételül.)
A
lízingbeadó adólevonási joga
A pénzügyi lízing az Áfa-törvény 2. számú
mellékletének 6. pontja alapján részben adóköteles, részben tárgyi adómentes
ügylet. Ez a kettõsség a lízingbeadó adólevonási jogára a
következõképp hat ki: a beszerzett lízingtárgyat (mint tételesen
elkülöníthetõ beszerzést) nem kell arányosítania, a beszerzését
terhelõ imput adót pedig levonhatja. A
tételesen el nem különíthetõ beszerzések és igénybe vett szolgáltatások
elõzetesen felszámított adóját viszont az
Áfa-törvény 38. §-ának rendelkezései szerint arányosítania kell. Eltérés
pusztán a személygépkocsi esetében van: mivel a lízingbeadónál ebben az esetben
nem továbbértékesítési célú beszerzés történt [Áfa-törvény 13. § (1) bekezdés
15. pontja], így az autó beszerzéséhez kapcsolódó adólevonási jogát nem
gyakorolhatja.
Az
áfa-elszámolás bizonylatolása
Valamennyi, az elõbbiekben rögzített
áfa-elszámolási tudnivalót az áfás számlán keresztül lehet összefoglalni.
Eszerint:
- egyetlen egy áfás számla kibocsátása
történik,
- a számlában szereplõ teljesítés
idõpontja a termék tulajdonba-, vagy - ha az elõbb történik - birtokbaadásának napja,
- a számlában a lízingtárgy, mint termék
megnevezését, és az arra vonatkozó statisztikai jegyzékszámot kell
szerepeltetni,
- a fizetendõ adó alapja a
tõkerész, de legalább a termék adó nélküli beszerzési ára, vagy az
elõállítási költség, ha a termék saját elõállítású. Mindig a
szerzõdés szerinti összeget kell ugyan számlázni, de az adó alapja
eltérhet az adóhatósággal való elszámoláskor (mert pl. a felek a termék
forgalmi értékénél kisebb összegben határozták meg a tõkerészt).
Adóalapul így az Áfa-törvény 22. § (6) bekezdése alapján a forgalmi érték
szolgál, ekkor viszont nem hárítható tovább a megállapodástól eltérõ
adóalap áfa-ja.
2. Minden egyéb pénzügyi lízing esetében:
- annyi áfa-s számla van, ahány lízingdíjat
kell a lízingbevevõnek fizetni,
- a számlában szereplõ teljesítés
idõpontja áfa szempontjából - az egyes lízingdíjak esedékességének
napja,
- a számlában a lízingtárgy lízingbe adását,
szolgáltatásnyújtást kell számlázni, és az arra vonatkozó statisztikai
jegyzékszámot szerepeltetni,
- a fizetendõ adó alapja az esedékes
lízingdíj tõkerésze, illetve a beszerzési ár vagy az elõállítási
költség esedékes hányada,
- az alkalmazandó adó mértéke a lízingtárgy
bérletére vonatkozó szolgáltatásnak megfelelõ.
A nem pénzügyi lízingnek
minõsülõ lízingügyletekben nincs mód az adóalap megbontására. Így
operatív lízing esetén az adófizetési kötelezettség az egyes
lízingdíj-fizetések esedékességekor keletkezik, és a teljes (áfa nélküli)
lízingdíj képezi az adó alapját.
A
pénzügyi lízing számviteli elszámolása
A pénzügyi lízing számviteli elszámolására
vonatkozó szabályok a pénzügyi lízing valamennyi esetére érvényesek, így a
számviteli elszámolás nem függ az adott pénzügyi lízingkonstrukció
áfa-rendszerbeli megítélésétõl.
A pénzügyi lízing számviteli elszámolására az
adásvétel szabályait sajátosan kell alkalmazni.
A számviteli törvény 1997. január
1-jétõl érvényes, az 1. számú melléklet 16-17. pontjaiban
rögzített elõírásaiból következõen a lízingbeadónak követelésként
kell kimutatnia a lízingbeadás céljából beszerzett és a lízingbevevõ
felé a lízingbeadó által számlázott eszköznek az értékét. Ebbõl
következõen a lízingbevevõ a beszerzett (beruházásként elszámolt)
eszköznek a számlázott értékét kötelezettségként mutatja ki. Sem a
lízingbeadónál a követelés, sem a lízingbevevõnél a kötelezettség - a
pénzügyi lízing számlája alapján - nem foglalja magában a fizetendõ,
illetve az elõzetesen felszámított általános forgalmi adót.
A pénzügyi lízing keretében átvett eszközöket
- az üzembe helyezésig felmerült, a beszerzési értékbe tartozó költségeknek az
átvett eszköz értékét növelõ beruházásként való elszámolása után - a
lízingbevevõ aktiválja.
A pénzügyi lízing keretében átvett eszközök
után az értékcsökkenést a lízingbevevõ számolja el, a reá vonatkozó
számviteli törvényi elõírások figyelembevételével.
A pénzügyi lízing esetén a lízingdíjak teljes
összege két részbõl tevõdik össze:
a) a lízingelt eszköz számlázott értéke miatti
kötelezettség;
b) a lízing futamideje, a törlesztések (a
lízing díjfizetés) gyakorisága, összegszerûsége, a megállapodás szerinti
átlagos kamatláb figyelembevételével meghatározott kamatösszeg (a minimális
lízingdíjak jelen értékének a kötelezettségekkel csökkentett összege, a kamatlábat
diszkont tényezõként kell alkalmazni).
Egy-egy lízingdíj tehát két részbõl
tevõdik össze (és ennek megfelelõen számolandó el):
- a kötelezettség (a követelés)
törlesztésének összegébõl,
- a követelés, a kötelezettség fennálló
összege utáni kamat összegébõl.
Azonos lízingdíj - az
elõbbiekbõl következõen - állandóan változó összegben
tartalmazza a törlesztõrészt, illetve a kamatot: elõször a kamat
összege a nagyobb, a törlesztés a minimális, majd fokozatosan csökken a kamat és
nõ a törlesztõrészlet.
A lízingszerzõdésben kell rögzíteni,
hogy az egyes lízingdíjakból mennyi az általános forgalmi adó nélküli
ellenértéket csökkentõ törlesztõrészlet és mennyi a kamatösszeg.
A megfizetett lízingdíj
- törlesztõ részletével
csökken a lízingbeadónál a követelés, a lízingbevevõnél a kötelezettség
összege,
- kamatösszegét
pedig a lízingbeadó kamatbevételként, a lízingbevevõ fizetett kamatként
számolja el.
Helyes elszámolás mellett, adott eszköz
lízingelése esetén a lízingbeadónál a pénzügyi lízinggel kapcsolatos
követelésnek meg kell egyeznie a lízingbevevõnél ugyanilyen címen
kimutatott kötelezettség összegével.
A
pénzügyi lízing számviteli elszámolásának bizonylatolása
A lízingbeadó által számlázott eladási ár -
értelemszerûen - nem lehet kevesebb, mint az eladó által a lízingbeadó
felé leszámlázott összeg. (Ez utóbbit inkább meg kell, hogy haladja, a
lízingbeadással kapcsolatosan felmerülõ költségek fedezetének
biztosítása miatt!)
Amennyiben az általános forgalmi adó
felszámítása nem a lízingszerzõdésben rögzített eladási/vételi ár
alapján történik (mert például az Áfa-törvény értelmezése szerint egyéb
pénzügyi lízingrõl van szó), a fentiek szerint kiállított számla nem
tartalmazza az általános forgalmi adót, de a számlán utalni kell arra, hogy azt
külön áfa-s számla fogja tartalmazni.
2. Az 1. pont szerint kiállított és a
lízingbevevõ által elismert számla alapján:
- a lízingbeadó elszámolja a pénzügyi lízing
keretében lízingbeadott eszköz eladási árát árbevételként és kimutatja pénzügyi
lízinggel kapcsolatos követelésként,
- a lízingbevevõ elszámolja a lízingbe
vett eszköz vételi árát az eszköz beszerzési áraként és kimutatja a pénzügyi
lízinggel kapcsolatos kötelezettségként,
- természetesen a lízingbeadónál a számla
alapján árbevételként elszámolt összeg megegyezik a lízingbevevõnél
beszerzési árként elszámolt összeggel,
- ha tartalmazza az általános forgalmi adót,
annak összegét a lízingbeadó fizetendõ áfa-ként, a lízingbevevõ
pedig elõzetesen felszámított áfa-ként számolja el.
Amennyiben az Áfa-törvény értelmezése szerint
a fizetendõ lízingdíjhoz kapcsolódik az áfa-fizetési kötelezettség
(egyéb pénzügyi lízing esetén), az áfa-s számlát az elõbbieken
túlmenõen (azoktól függetlenül) kell kiállítani.
Sem a teljes lízingdíjat, sem a
fizetendõ lízingdíjat - a számviteli elõírások szerint - nem kell
számlázni. (Az áfa-törvény értelmezésében az egyéb pénzügyi lízing esetében
kell a lízingdíjat számlázni, de ez nem a számviteli elszámolás bizonylata.)
Amikor az esedékes lízingdíj átutalása,
kifizetése megtörtént, akkor a pénzmozgás bizonylatán (a banki átutalás, a
készpénzben történõ fizetés bizonylatán) kell
feltüntetni azt, hogy a fizetett lízingdíjból:
- mennyi az adás-vételi ár törlesztõ
részlete,
- mennyi a kamat összege.
- a lízingbeadó a pénzeszköz-növekedés
elszámolásakor csökkenti a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelését az
eladási ár törlesztõ részletével és elszámolja
a fizetéssel esedékessé vált kamatbevételt,
- a lízingbevevõ a
pénzeszköz-csökkenés elszámolásakor csökkenti a pénzügyi lízinggel kapcsolatos
kötelezettségét a vételár törlesztõ részletével
és elszámolja a fizetéssel esedékessé vált és fizetett kamatot.
Év végén - a számviteli alapelvek
követelményének megfelelõen - a még nem esedékes, vagy a már esedékes,
de nem fizetett kamatot is el kell számolni a lízingszerzõdésben
foglaltak szerint kiszámított összegben, az idõbeli elhatárolásra
vonatkozó elõírások figyelembevételével kell azt bizonylattal,
számítással alátámasztani.
5. Amennyiben az általános forgalmi adó
megfizetése külön áfa-s számla szerint történik - mert az Áfa-törvény szerint
egyéb pénzügyi lízingnek minõsül -, akkor
a) a külön áfa-s számla tartalmazza az esedékes
lízingdíjat (törlesztõrészlet és esedékes kamat), az esedékes lízingdíj
tõkerészére (a törlesztõrészletre), illetve a beszerzési ár vagy
elõállítási költség esedékes hányadára, mint adóalapra felszámított
általános forgalmi adót;
b) a külön áfa-s számla alapján a
számviteli nyilvántartásokban,
- a lízingbeadónál csak a fizetendõ
általános forgalmi adót,
- a lízingbevevõnél pedig csak az
elõzetesen felszámított általános forgalmi adót
lehet rögzíteni a pénzmozgással egyidejûleg, illetve
pénzmozgás nélkül - az áfa-s számla alapján - a különféle egyéb követelésekkel,
illetve a különféle rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben.
Az 5. pont szerint kiállított, külön áfa-s
számla szerinti - az általános forgalmi adó elszámolása szempontjából mérvadó -
teljesítés idõpontja az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség
keletkezésének idõpontja, az egyes lízingdíjak esedékességének napja.
7. Amennyiben a
lízingbevevõ az általános forgalmi adót nem vonhatja le, akkor az
általános forgalmi adó fizetési kötelezettség esedékességének
idõpontjában kiállított, külön áfa-s számlában felszámított általános
forgalmi adót a lízingbevevõ nem számolhatja el a beszerzési ár
részeként, mert nem a beszerzéshez, hanem a pénzügyi rendezéshez kapcsolódik,
nem értelmezhetõ az a számviteli követelmény, hogy „az eszközhöz
egyedileg hozzákapcsolható” ezért ilyen esetben a le nem vonható általános
forgalmi adót a felszámítás idõpontjában egyéb ráfordításként kell
elszámolni.
10:26 02/24/07